A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
156 jas tudóstárssal, Wolfgang Pauli-val sokszor folytattak ilyen eszmecserét. Einstein is ilyen alkalommal, egy brüsszeli szálló csarnokában tette híres kijelentését. (Azt vetették éppen a szemére, hogy túl sokat emlegeti a Jóisten nevét..) Nem az ”Örök Mozdulatlan”, hanem a külső jelenségeken át megcsillanó, felvillanó Örök Szépség és Szeretet, akiről a Bölcsesség könyve azt mondja, hogy öröme az emberekkel lenni; ez volt az ő képe az Istenről. A szépség és a szeretet Istene, a Szabad Isten. Nem mi mondjuk meg neki, mit tegyen, nem vagyunk tanácsadói. Aki Őt egyedül ismerte igazán, azt mondotta, úgy szólítsuk: Mennyei Atyánk... Az Atyának pedig szeretet jár, bizalom és engedelmesség. Ezt kell lassanként a Miatyánkból megtanulnunk: Jöjjön el a TE országod, legyen meg a TE akaratod... Ez az igazi emberi alapállás. Jézus és Mária erre tanítottak. íme, az Ur szolgája, ime, az Ur szolgálóleánya. Atyám, fiaid és leányaid vagyunk, Akaratodat tenni taníts! És add hozzá a te szent malasztodat. Nem: erre tessék, Úristen — hanem: egyedül Te vagy az Ur — de egyben Atya is... JÁLICS FERENC TAWUU1UWK IMÁDKOZWI Feloldani a feszültséget 1. A világ egyre gyorsuló ritmusban él, mert az ember fejlődése folytán életmegnyilvánulása elevenebb, nyíltabb az észjárása, mozgékonyabb és gyorsabban reagál az indítékokra. Ennek következtében a modem ember oly világot teremtett magának, a- melyben a sebesség állandóan nő. Figyeljük csak meg a közlekedés felgyorsulását: ló, vonat, autó, repülő és űrhajó. Vagy gondoljunk arra, hogy a klasszikus muzsika ritmusa hogyan fejlődött a jelenlegi zene ritmusává. Ez nem okozna nehézséget, ha az így létrejött környezet és a mindennapi élet versenye nem igényelne sokkal felgyorsultabb ritmust, mint amilyent az ember könnyen el tud viselni. A modern élet, a mindennapi kenyérért, a haladásért, a sikerért való harc az ember egészséges lehetőségeit messze meghaladva, a gyorsulás állandó növekedését követeli. Ezért műidig sietünk, hajszoltak és idegesek vagyunk. Ez a túlfeszített állapot megmérgezi az ember egész életét. Az ideges feszültség nagyon kellemetlen, nem hagy élni, mert nem engedi, hogy élvezzük az életet. Oda vezet, hogy mindig többet akarunk tenni, soha nincs időnk, és egyre elégedetlenebbek vagyunk. Nincs békénk. Ez nagy hatással van minden emberi kapcsolatunkra is, mert az izgatott, feszült egyénnel nem lehet beszélni, sem pedig kellő megértésre jutni. Emlékszem, hogy mint fiatal pap, e- gyik nyáron egy plébánián segítettem. A plébános oly izgatott állapotban élt, hogy még beszélni sem tudtam vele. Még azt sem tudtam megkérdezni, hogy mit óhajt tőlem. Szerettem volna megkérni, hogy beszélgessünk egy kicsit, de nem volt rá alkalom. Sebtében üdvözölt, bocsánatot kért, mondván, hogy rengeteg elfoglaltsága van, és eltűnt.