A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
157 Megfigyeltem, hogy mikor kevésbé izgatott napközben. Végül rájöttem, hogy ebéd után kicsit nyugodtabb és akkor tudtam vele vagy öt percig beszélgetni. Ezt az öt percet használtam fel néhány napig, hogy óhaja felől tájékozódjam. Egész stratégiát kellett kidolgozni egy egyszerű beszélgetésre. A feszült ember tűrhetetlen, kibírhatatlan és túlérzékeny. Nem hallgat meg senkit és nem megértő. Fél, hogy megsértik, veszekszik, támad, elzárkózik. Rendesen túl sokmindent tesz csak azért, mert nem bírja ki saját magát és menekülni akar saját problémáitól. Egyesek végnélkül beszélnek,nem másokkal való gondolatcsere céljából, hanem, hogy feszültségüket levezessék. Ezért az idegfeszültség a bűn gyökerének tekinthető. Önmagában véve nem bűn, de sok bűnt válthat ki. Főleg a felebarát elleni bűnöknek az oka, mert olyan légkört idéz elő, amelyben zárkózottság, gyűlölet és agresszivitás u- ralkodik. De az idegfeszültség azért is gyökere a bűnnek, mert kizátja az Istennel való kapcsolatot. Ilyen állapotban nem lehet imádkozni. Tegyük fel, hogy egy ember hazatér a munkából. Egész nap veszekedett a főnökével és társaival. Nyolc óra hosszat nyomasztó légkörben élt, amelynek kialakításához ő is hozzájárult. Az autóbuszon lökdöste az u- tasokat, azok meg őt taszigálták. Hazaérkezve összekoccant a feleségével és türelmetlenül szidta a gyerekeit. Mindenfelé idegfeszültséget váltott ki. Azonban tételezzük fel, hogy mindennek dacára felteszi magában, hogy imádkozni akar. Idegesen vet keresztet: ”Az Atyának, és Fiúnak...”. Milyen ima lesz ez? Talán ledarál nyugtalanul néhány Miatyánkot, vagy másokat okolva akaija magát az Isten előtt igazolni. Talán azt mondja, hogy eltölti az istenszeretet? Örömét fogja lelni abban, hogy kezébe veszi a Bibliát? Az idegfeszültség alapvető hiba, mert elszigetel a felebaráttól és az Istentől. Ezért szoktam mondani, hogy az idegesség az első főbűn. A főbűnök általában magukban véve nem halálos bűnök, de köv- vetkezményeikben igen jelentősek. Az idegesség azért főbűn, mert következménye az emberi kapcsolatokra és az Istennel való viszonyunkra katasztrofális. 2. A feszültség egész létünket átjáró belső izgalom. Leginkább mint a környezetben lévő rossz, mint pszichológiai és mint a testre kiható állapot nyilvánul meg. Ez a három, vagyis a környezet, a test és lélek állapota kölcsönös viszonyban van. Ha bemegyek valahová, ahol különböző személyek maiják egymást, már mielőtt bármit mondanának, érzem, hogy a légkör nyomott. Érzem a környezet hatását, amely engem is befolyásol, és hamarosan magam is feszültté leszek. Igen nagy belső erő és mélységes béke kell ahhoz, hogy ne engedjem magam a környezet által idegessé tenni. Mikor másokkal érintkezést keresünk, meg kell nyílnunk, hogy érzelmi világukat meg tudjuk érezni. Mindnyájan tudjuk, milyen nagy hatással van a feszült családi légkör a gyermek egész életére. A környezet feszültsége szoros viszonyban van az én lelkiállapotommal, lelki életemmel. Hiszen a lelkiállapot örömből, ro- konszenvből, dühből, levertségből, lelkesedésből és még sok mindenből keletkezik. Az érzelmi állapotunk és testünk közt fennálló viszony igen szoros. Tételezzük fel, hogy valakivel egy őt érzelmüeg nagyon közelről érintő rossz hírt közlünk. Hatása egész testére átterjed. Lélegzése meggyorsul, szíve gyorsabban kezd dobogni, hőmérséklete e- melkedik, emésztése megakad, kiveri a verejték, keze, lába és ajka reszketni kezd. Szeme megtelik könnyel, arcára komorság és megdöbbenés ül ki, és sírni kezd. Még több, külsőleg nem észlelhető testi változás megy végbe. Az érzelmi megrázkódtatás az egész testre átterjed. Testünk a környezettől a lelkiállapoton keresztül állandóan kapja a behatásokat. Van azonkívül olyan érzelmi feszültség, a- melyet a magábazárkózottság és az aggályoskodás idéz elő. Ez kihat a testre. Minden feszültség végeredményben testi idegfeszültséget is okoz. A test akkumulátorhoz hasonló, amely a feszültséget magába szívja és tárolja. Napok, hetek, hónapok és évek folyamán foly