A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
136 is és ’’jobb lenne, ha a római egyház úgy venne bennünket, ahogy vagyunk, nem amilyeneknek szerinte lennünk kellene.” Csak férfiakat felszentelni egy olyan mai társdalomban, amely az élet minden más területén lemondott már a férfiak elsőbbségéről, egyenlő lenne a papság jelentésének elferdítésével. Vannak nők, a- kik azt állítják, hogy papi hivatásuk van, - folytatta Montefiore püspök — és három éve azt mondtuk nekik, hogy az egyháznak ’’nincs lényegbevágó ellenvetése” ez ellen. Ha most visszatérnének ordinációjuk elutasításához, az azt jelentené, hogy Isten hívása helyett a férfiak kénye-kedvét tekintenénk irányadónak. Truró (Anglia, Cornwall grófság) püspöke, Graham Leonard a szentelésellenesek felfogását tolmácsolta. Főként teológiai érveket hozott fel. Azt is hangoztatta, hogy nem véletlen, hogy Isten férfiként testesült meg, ugyanakkor a tea nők papsága mellett tüntetők a Westminster (a katolikus katedrális) oldalában remtmény részére fenntartott legmagasztosabb hivatást egy nőre, Szűz Máriára bízta. Tekintve az egyházakban fennálló, és az anglikanizmus kebelén belül is megnyilvánuló erős ellenállást a nők szentelését illetően, csak egészen elsőrendű okok igazolnák a hagyományoktól való eltérést ebben a kérdésben. Arra is emlékeztette az egybegyűlt delegátusokat, hogy a legutóbbi Lambeth-konferencia sem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a mintegy 150 nőt, akiket Hong Kong- ban, Kanadában, Uj Zélandon és az Egyesült Államokban ordináltak, arra a papságra szentelték-e fel, amelynek mibenléte a múlt papságról való felfogásában elfogadott volt. London püspöke, Gerald Ellison ismertette azok álláspontját, akik úgy vélik, hogy a nők felszentelése jelenleg olyan ellentétekre adna okot az anglikán
