A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

13

A

ldo Moro tragédiája, és a kérdés, oooooooooooooooooooooooooo i hogyan lehet utána keresztény

politikát csinálni, arra indítanak, hogy MÚLT és JELEN

megkíséreljük felmérni azt a stratégiát,

amelyet ez az államférfi bevezetett: a te- ocoooooooooooooooooooooooo remtőképes, az újat hozó kompromisszumok stratégiáját, amely a demokrácia új stílusává alakulhat. Hogy Moro demokrata volt, azt ellenfeleinek legújabb piszká- lódásai is megerősítik. A szélsőjobb (nyugat-német neo-nácik röplapjain) patkánynak, a konzervatívok (Lefébvre integrista érsek Dublin-i útján) a Vatikán á- gensének titulálták. Jelentősége viszont abban van, hogy hosszasan annak a krízisnek feloldásán munkálkodott, amelybe a háború utáni harminc év politikai fejlődése juttatta a demokrata államokat.

Elsősorban a latin államokban került az államhatalom a kormányzási képtelenség állapotába. Franciaország és Olaszország kormányozhatatlan köztársaságoknak számítottak, társadalmi, gazdasági és adminisztratív vonalon megrekedt, előbbrehaladásra képtelen államoknak. A kormányozhatatlanság náluk azt

Egy katolikus államférfi:

Aldo Moro

jelentette, hogy kormányaik alig őrizhettek meg valamit cselekvőképességükből. Egyrészt azért, mert könnyen felbillenthető koalíciókon alapultak; másrészt meg azért, mert hatalmon maradásuk érdekében kötött kompromisszumaik miatt nem tudtak nagyobb szabású tervek megvalósításán dolgozni. Ennek a tehetetlenségnek sokszor a legerősebb pártok szétforgácsolódása volt a következménye, mint a de-Gaullisták vagy az olasz D.C., a kereszténydemokraták esetében.

A cselekvőképesség sok esetben egy állam politikai kultúrájától is függ. Ahol ez a kultúra nem képviseli a társadalom összességének szolidaritását, ott csak akkor nyerhetik vissza akcióképességüket, ha a vezető csoportok olyan kiegyensúlyozott többségre tesznek szert, amely egy politikailag érett nagynyilvánosságra támaszkodhat bizonyos régi és apolitikus tabúk felszámolásában és a szükséges szolidaritás megteremtésében. Ennek a biztos többségnek megteremtéséhez az is hozzátartozik, hogy a jobb- és baloldal terméketlen polarizációját leépítsék.

Ma mindkét országban egy történelmi fordulóponthoz, az eddigi politikai gondolkodásmód felszámolásához jutottak el. Olaszországban, tavaly március óta, a D.C. elnökének meggyilkolása óta, megvan ez a többség. A parlamenti konvergenciák tábora (kereszténydemokraták és kommunisták) mintha leszámolt