A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

10 esi I lag ködökről. A csillagköd tulajdon­képpen egy születőfélben lévő világ: mikrokozmosz, afféle kisebb univer­zum a nagy világmindenségben. Meg­számlálhatatlan csillagból áll minden egyes ilyen csillagköd. Azaz: alakuló- félben lévő csillagok alkotják. És ezek a csillagok roppant gyorsasággal távo­lodnak egymástól és a középponttól. A tőlünk való távolság azonban olyan nagy, hogy csak a legfinomabb mű­szerekkel lehet észlelni ezt a szédüle­tes mozgást. Nos, ez a fantasztikus sebesség jó és hasznos a születő csillagoknak. Egy­szer majd, talán évmilliók elmúltával, megint közeledni fognak egymáshoz és kialakul a végleges rend és összefüggés csillag és csillag között. De az ember e- setében már végzetes következményei lehetnének a hasonló jelenségnek. Pe­dig mindennapi, tapasztalati tény: a fizikai, közlekedési sebességgel mintha arányban távolodna a sok ember az i- gazi központtól. Istentől és önnönma- gától. Meg a másik embertől is, a fele­baráttól. Az ember nem csillagködök mintájára van teremtve, amelyek, lega­lábbis fejlődésük első szakában a köz­ponttól is meg egymástól is egyre messzebb sodródnak. Ma különösen nagy a veszély arra, hogy a sebesség ál­dozatává vált ember (talán tudatában sincs ennek az állapotnak) elveszti ön­magát és létének igazi központját. Is­tent, és felebarátjától is egyre távo­labbra kerül a létért való nagy küzde­lemben. A sebesség célja végeredményben a gyors megérkezés, a közeledés, a cél- bajutás. Csak akkor van igazán értel­me. Különben nem használ, hanem árt. Vagy vegyük az autóvezetést (má­sodik példaként): minél gyorsabban száguld az autó, annál fontosabb a jó fék és az erős fény, az autólámpa. A sebességgel arányban kell legyen mind­kettő. Tegyük föl, hogy a sebességet egyre fokozzuk, de csak gyenge fékkel rendelkezünk s ráadásul a lámpa se ké­pes megvilágítani az utat. Ebben az e- setben akár végrendeletünket is megír­hatjuk, mielőtt útra indulnánk. Annyi­ra magától értődő valami ez, hogy fö­lösleges itt részletekbe bocsátkozni. A mai kor az eddiginél is nagyobb önfegyelmet, önlegyőzést követel tő­lünk. Éppen azért, mert a sebesség ko­rában vagyunk. Aki nem tud idejében fékezni, kockára teszi önnönmaga és embertársainak életét és biztonságát is. A második fontos kellék a tisztánlátás, a világos elvek, az igazság fényessége. Ha pedig a józan ész, a bölcselet fé­nyessége úgy-ahogy elegendő volt, a mai szédületes gyorsaság és szemkáp­ráztató változások korában már egész biztosan csak a kinyilatkoztatás fénye tud elegendő világosságot nyújtani az életúton. Sohasem volt annyira szüksé­ge az emberiségnek a "felülről" való vi­lágosságra, mint éppen napjainkban... © Aki hajszál -pontos órát akar, an­nak a rádióhoz kell igazítani óráját. Nem mintha a rádió emberei önkénye­sen vagy az államtól kapott tekintély alapján képesek volnának a helyes időt megállapítani. Az embernek nincs ha­talma az idő fölött. Mi csak leolvassuk a helyes, a pontos időt a csillagokról. Az égitestek mozgásához igazítjuk a földi időszámítást. Mert a pontos időt

Next

/
Oldalképek
Tartalom