A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
11 nem az érzelem, nem is az egyéni vélemény vagy demokratikus szavazás határozza meg. Egyesegyedül az égitestek mozgásával összhangba hozott tárgyilagos megegyezés függvénye. Mi csak engedelmeskedünk az "ég" órájának. így vagyunk a szívvel is, az erkölcsi elvekkel. Vannak ugyan, akik hangoztatják: minden relatív, viszonylagos. Az erkölcs is az. Ami jó volt tegnap, ki tudja, nem lesz-e rossz holnap? Vagy megfordítva: amit eddig bűnnek gondolt az emberiség, egy szép napon talán már nemcsak hogy nem bűn, hanem egyenesen erény számba fog menni. Vagy legalábbis a legtöbb esetben egyre megy: erény vagy bűn. Kár olyan nagy port verni fel holmi elavult erkölcsi normák miatt! Való igaz, hogy hamar elveszthetjük a fejünket is, a tájékozódásunkat is, ha az újságírókra, filozófusokra, regényírókra, filmszínészekre, stb. hallgatunk az erkölcs dolgában. Aligha fogunk túljutni ebben az esetben a nagyon is személyes, szeszélyes, bizonytalan ítéleteken. Pedig a helyes viselkedés, az erény, a "jó" és a "rossz" kérdése fontosabb is, sorsdöntőbb is, mint pl. a pontosan járó óra. Ha már a pontos időt nem lehet holmi személyes, érzelmi érvekkel meghatározni, baráti alapon, pl. szavazással eldönteni: még kevésbé fog sikerül- mi a jó és rossz problémáját puszta találgatással, felületes véleményeskedés- sel, egy kis pszichologizálással vagy holmi polgári megalkuvással avagy állami rendelettel elintézni. Hogy mi jó és mi rossz, mi szabad és mi tilos erkölcsileg, az egyáltalán nem attól függ, mit gondol róla X. vagy Y. (mégha történetesen mindjárt Nóbel-díjas tudós is az illető vagy díjat nyert a szépségversenyen), hanem e- gyesegyedül attól, hogyan és mint gondolkodik erről az igazán életbevágóan fontos kérdésről az Isten. A jóra és a rosszra ma is és még ezután is a legfőbb mérték az Isten a- karata és parancsai. A régiek az "ég" normájáról, rendeléséről, akaratáról szoktak beszélni. Igazuk volt. Nemcsak az idő igazodik az égi időhöz: a szív méginkább kell az éghez igazodjék. Csak Isten szíve minden igaz szív érvényes és megbízható normája és mércéje. Enélkül erkölcsi nihilizmus vár az emberiségre. © A bűn végeredményben misztérium, titok az ész számára. Vagy csak e- szünkkel, puszta logikával sohasem leszünk képesek teljesen megérteni és megmagyarázni. A régiek százféle képpel, hasonlattal kísérelték meg a bűn halálosan komoly voltát érzékeltetni. Nazianzi szent Gergely pl. "kisiklásnak" mondja a bűnt. Nem annyira a vonat kisiklására kell itt gondolnunk, hanem valami kozmikus katasztrófára, mintha pl. egy égitest, egy csillag pályáját tévesztené és kiugrana a minden- séget mozgató, éltető, összetartó vonzási- és taszítási erők nagy, szent harmóniájából. Mi emberek Istentől rendelt, meghatározott pályán mozgunk, amikor erkölcsösen, "igazul" élünk. Minden komoly bűn a pályáról való kisiklást jelent az ember életében. Origenesz a nagyothalláshoz hasonlítja a bűnt: nem hallunk vagy csak rosszul hallunk. S ha hallunk is, téve-
