A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
69 melkedő sötét, majdnem fekete házakat festette. Elértek a Szent Márk térre. A hallomásból és képekről jól ismert galamb rajok között a Doge palotát nézegették és Szent Márk templomának hűvös mozaikjai alatt eltöltöttek egy félórát. Aztán kevésbé ismert és soha képeken nem látott helyeken jártak; hidakon, kanálisok mellett, szűk, egyenetlen utcák között. A hajó harangja megkondult. Indultak Brindisi felé. Itt kedves társaságra akadtak. Felszállt két jezsuita skolasztikus: egy osztrák és egy délti- roli fiatalember. A tiroli sovány és feketehajú, jókedvű ember, hóna alatt húros hangszerével magyarázni kezdte, hogy Innsbruckban tanult. A másik hatalmas, vállas germán típus erőteljesen rázta meg kezüket. Ő is Innsbruckban végezte tanulmányait, de utána egy évig katonai szolgálatban volt. A- lighogy ők feljöttek, magas, papi civilbe öltözött amerikai jezsuita is felsietett és röviden előadta, hogy Kalkuttába megy tanárnak. Lent a mólón két indus dominikánus búcsúzkodott ismerőseitől. Rómában tanultak és vonaton jöttek Brindisibe. Fehér ruhájuk és olajbama, feketeszakállas arcuk élénk ellentéttel hatottak, amit tetézett még koromfekete, csillogó szemük. A fiatalabbikkal Rezső egyszerre meleg barátságot kötött, míg az idősebbel Fráter Rigó sétálgatott a fedélzeten. A hajó készen állt az indulásra. A matrózok a csigák körül babráltak, hogy felemeljék a följáró lépcsőket. Akkor új csoport érkezett. Egy belga skolasztikus és segítőtestvér, akiktől hamarosan megtudták, hogy Bombay - ba utaznak; egy idős, őszes hajú lengyel archimandrita, aki Shanghaiba ment és már tízszer volt Kínában, mindig egyházi megbízásokkal, a keleti rí- tusú lengyel püspökök megbízásából. Fölszállt egy mozgékony, alacsony és kecskeszakállas kis olasz pap is a milánói Missziós Társulatból, aki nem sokkal előbb még az abesszín-háború- ban teljesített tábori papi szolgálatot. Utolsónak egy dél-kínai Monszinyor lépkedett föl. Mivel más nyelven nem beszélhettek vele, hadaró, furcsa latinját igyekeztek megérteni. 5. Ö hajó lassan, alig észrevehető mozgással hagyta el Brindisit. Oly gyorsan történt minden. Néhány napja hagyták el Magyarországot, ebben a pillanatban szakadtak el Európa partjaitól. A háborús bizonytalanságban, a teleaknázott tengeren, ki tudja, talán aknára futnak és elhagyják a földet is... Ez a gondolat tréfás ötlet volt csupán. Egyáltalán nem érezték, hogy félniök kellene bármitől. 6. Földközi-tenger világosabb, hatalmas vizeit szántotta a hajó csavaija. Alkalmuk volt az utasoknak az ismerkedésre. Több mint ezer utas lakta a hajót. Olyan volt ez a helyzet, hogy kikerülniök egymást nem lehetett, ha nem akarták halálra unni magukat. Egy városban laktak, melyet körülzárt a tenger. Egy mozgó szigeten, hol megtalálták az európai civilizáció
