A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-02-01 / 2. szám

68

2.

T

riesztben voltak. Csomagjaik ügyét gyorsan elintézték; este nyolc órára mondták a hajó érkezését. — Járták a várost, az ódon templomokat, a hegyekre futó szűk utcákat, a széles utakat. Hallgatták a zsibongást, figyelték az embereket: a sok egyenruhát, az é- lénk arcjátékot. A kikötőben halászbárkák, teheigó'zösök, kis és nagy személyszállító hajók tömege.

Hétkor a parton álltak. Hajójuk, a Conte Rosso, sehol. - Mikor érkezik a mólóhoz? — Nyolc órakor. — Hiszen már nyolc óra! — Akkor majd később. Megjön.

Olasz szótárból keresgélték a szavakat; német és gyér angol tudásukat használták a beszélgetésre. Kilenckor megélénkült a móló. Utasok százai, matrózok, szakácsok, munkások özön- lötték el a várótermeket.

3.

''féltizenegy felé járt, mire a távol- ~f ban feltűnt egy fénypont. - Az ott a Conte Rosso! — A fénypont egyre nőtt, nőtt, a hajó szélesedett és lehetett látni villanylámpáit. Tíz perc múlva sebesen vágtatott feléjük a hatalmas kolosszus. A kikötő előtt megállt, kinyúlt és fölmagasodott, aztán fordulni kezdett. Hatalmas teste könnyen ú- szott a vizen; álmosan és kéjesen nyújtózkodott, mintha tudta volna, hány szem mered rá.

Mire a kikötőbe ért, a többi hajók csónakokká silányultak és a kivilágított parti házak mint kis viskók lapultak. Sokáig kellett várniuk. Először a személyzet törtetett föl a keskeny lépcsőkön. Aztán csigák csikorogtak, da- rúk emelték be a hajó gyomrába a hatalmas ládákat és csomagokat. Félti- zenkettő felé végre lenyúlt egy széles lépcső: indulhattak.

4.

Ö hajnal felhívta mindhármukat a fedélzetre, hogy lássák az Adria mély-kék színét és figyeljék a lassan mozgó partokat. Kabinjuk a túrista- osztályon, a hajó közepe felé egy kis és kényelmes helyiség volt, hideg és meleg vízzel, három ággyal és egy hatalmas, kapcsokkal ellátott vastag üvegablakkal. Az utasokkal nemigen ösmer- kedhettek, még idegen és rendezetlen volt minden.

Délelőtt érkeztek meg Velencébe. A tenger királynője csillogó kanálisaival, komoly, sőt kormos fekete házaival, különös, sohasem látott titokzatos homályával a kanálisok között, olyan hívogató és különös volt, hogy csak vezető nélkül látták érdemesnek felfedezni titkait. Minek a hangos magyarázatok és oktatások? Csak néhány óra állott rendelkezésükre.

Lementek és megindultak csak úgy találomra, ösztönükre bízva magukat. Látszott, hogy a nászutasok és nyári vendégek raja elköltözött és így szebb is volt Velence. Rezső, míg a hidak és szűk utcák között bolyongtak, úgy érezte, hogy itt vendég minden ember. A lakosság is szinte idegenül hatott. Egy elmúlt világ, eredeti, komoly de mélyen lírai költészete ez a Velence! Csak itt-ott láttak egy festőt vászna fölé hajolva, amint a kanálisok gondoláit és az ódon hidak mögött e-