A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
65 sokat kap Beuronban. Későbbi, az új kolostor és a Szent Imre Kollégium évekig tartó közös tervezgetések és rajzok során Sao Paulóban sok hasznát vette beuroni meglátásainak. Mindig tekintéllyel szólt esztétikai kérdésekhez és nagyon hasznos volt a tervező mérnökkel való kapcsolata. B euron, az eredő Duna hoz közel fekvő kolostor tágas terein tett sétái közben tekinthetünk legjobban bele a ’’két világ” közt álló bencés leikébe. — Öt évvel később láthatott napvilágot a már saját szerkesztésében megjelenő Délamerikai Magyar Hírlap Naptárában az 1947-es "Téli emlék a Duna völgyéből’. Még benne sír az elhagyott magyar táj, mellyel a ’’lomhcT (ebben talán téved a Felső- Dunát illetően) Duna köti össze. A prózában is lírájának zenéje zümmög. Hangja, beszéde, éneke és zenéje mindig könnyű volt és fülbemászó. A brazíliai magyarok fülében még mindig visszazeng rádióórái hangulata. írása tiszta, csiszolt, de nem annyira termékeny, bár még nincs eléggé felmérve. Több írása és levelezése fekszik íróasztalainak fiókjaiban. Néha sorai közt érezhető a vajúdás. Képzeletében megszemélyesíti a fiatal Dunát, melynek völgyében ”a lombja vesztett fák zizzenve sírnak fel a csípős szél suhanására. Néha végigfodrozza a folyó tükrét is. Hajszolná, hajtaná előre. A lusta kamasz azonban nem siet. Biztos a dolgában. Szép ez a völgy. Talán a jó Isten is jókedvében teremtette. S szinte elzárta a világtól... Vajon minden Duna-völgyet ilyen szépnek teremtett a jó Isten? Nem! Még szebbnek!" Majd így folytatja lejjebb: ” Valahányszor a verebeket figyelem, s velük beszélgetek, mindig az iskolaudvar jut eszembe. Amidőn 20-30 eleven gyerek zajongott, csipogott körülöttem. Nem a jelesek voltak ezek. Inkább csak a kis szürkék... Nem vártak ők nagy dolgokat, csak egy biztató tekintetet, egy meleg szót, egy megértő mosolyt. S ahogy ezt az egyikük kicsalta, tovább is röppent könnyedén...” "Tudom, hogy egyszer elmúlik ez a kegyetlen tél. A varjak (csúnya, nagy, fekete, lomha, károgó, senkivel, semmivel nem törődő madarak) is el fognak takarodni. S újra tavasz lesz. Elmúlik a csúnya varázslat is s az emberek is meggyógyulnak. S ekkor majd az én kis madárkáim is megtalálnak engem, bárhol legyek is a nagyvilágban... s hazahívnak... De hogy ez mikor lesz, csak a jó Isten tudja. ” Bárhol legyek is a nagyvilágban!... Pár hónap múlva, 1947. augusztus 10 -én már Sao Paulóba jelzi érkezését. 13-án már meg is érkezett az Anastació-i rendházba, hol már a háború előttől itt lévő és új otthont építő iskolatárs rendtestvérei tárt karokkal várják a kíséretében érkező rendtársával együtt. Két hét múlva már ő mondja Carapicuibán az azóta is évenkint megismétlődő Szent István-napi misét és szentbeszédet. Az idén volt tehát Brazíliába való érkezésének 30. évfordulója, pappászentelésének 40. és főlelkészségének 15. évfordulója. E- zeknek hivatalos és nyilvános megemlékezésére az egészségét már régebben őrlő
