A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
58 Metykó Edit RORÁTE... Uram, a mélységből kiáltottam Hozzád! Lelkem feneketlen üreges mélyéből, férgek és ordasok tanya-odújából Hozzád kiáltottam, s Te hallgattál. Uram! Uram, a mélységből felzokogtam Hozzád! Múlt-vágyó, fény-váró, égre-vágyó szívvel Hozzád felzokogtam s Te hallgattál, Uram! Uram, a mélységből ordítottam Hozzád! türelmetlen sebbel, hályogos szemekkel, elvakult, ostoba gyerek-torokkal Hozzád ordítottam, s Te hallgattál, Uram! Uram, a mélységből üvöltöttem Hozzád! Gyilkosok, lázadók pokoli dühével, sátán-kacajával Hozzád üvöltöttem s Te hallgattál, Uram! Uram, a mélységből sóhajtottam Hozzád! S égi ösvényedről, meredek lejtőkön, bazalton, mocsáron, tüskén, ordas-nyájon, át a bűn-orkánon isteni Szíveddel átöleltél, Uram s feneketlen mélység a végtelen kékkel örökre összeforrt. Béky Gellért A SZEriTÍRÁSBÓL A templom megtisztítása (Mk. 11,15-18 és Ján. 2,13-17) H z evangéliumok egyik legnagyobb talánya ez a jelenet. A Jézuskép legrejtélyesebb vonása. A szentírásmagyarázók keresztje. Korunkban meg a legvadabb elméletek ihletője. De ott találjuk valamennyi evangéliumban.
