A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
52 Még a felületes fül is rögtön érzi az óriási különbséget a három kategória közt. A jelszó ma olyan, mint a gyom, a dudva. Elburjánzott az emberi életben és megöli a közmondást és az Isten szavát. A híradás- technika, sajtó, iskola, egyetem, utca, közélet tele van jelszavakkal. A párthívek vagy társutasok szajkó módjára rikácsolják a fülekbe, táblákon, felírásokban tolakodnak a szemekbe és ragályos, mint a fekete halál. Fertőz, gyulladást okoz és öl... A keresztény ember a mai világban, jó lesz, ha tisztába jön ezzel a ténnyel. Mert nem is olyan ártatlan játék ez, mint amilyennek látszik. Míg az ember "ember", életét és tetteit valamiféle értelmi befolyás irányítja. Ha egy embernek megvannak a kedvenc közmondásai és azokat idézi, alkalmazza a maga és mások életének kavargó eseményei közt, bölcs, józan ember, mert megérett, évezredes ősi emberi bölcsesség irányítja és vezeti. Ha egy ember a mindennapi élet küzdelmeiben a Szentírás, vagyis az Isten szava örök igazságait idézgeti és alkalmazza, elárulja, hogy ő az Isten embere, keresztény ember és erőt, vigasztalást, eligazítást lendületet kap az "Örök Vizek" forrásainál. Ha valaki csak jelszavakat ismer és azokat hajtogatja, egy gyö- kértelen, bizonytalan, kapkodó érzelmi behatások hínárjában vergődő embert mutat, hisz a jelszavak változnak, ahogy a vezérek diktálják és ugyanazt a táblát, ha a csoport érdeke úgy kívánja, csak átragasztják és másnap talán épp az ellenkezőjét hirdetik annak, mint a- mit ma hirdettek. Az embert "tömegemberré" teszi és a tömeglélektanban ismert tüneménynek az áldozata lesz. Mikor egy ember tudatából eltűnnek a közmondások, eltűnik az Isten szava és jelszavak hordozója lesz, megszületik benne a gyökértelen, talajtalan, sekélyes tömegember, aki már nem gondolkozik (mások gondolkoznak helyette), nem elmélkedik, elveszti igazi "személyiségét", szellemi önállóságát és a diktált jelszavak szajkózásával a kulisszák mögötti "ismeretlen" erők madzagon rángatott bábjává lesz. S minél több ilyen férfi és nő az összetevője egy emberi közösségnek, társadalomnak, annál jobban haladunk vagy talán rohanunk a fantasztikus regényekben leírt világ felé, melyben a modern tömegember, mint egy "horda" rohan egy láthatatlan "világ ura" és
