A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
484 de lásd. Uram, a papírsárkány is megakad néha a szerteágazó dús lombokon. És ugy-e megbocsájtod nékem, hogy nyáron, mikor sok még a falomb. Feléd repülő' színes sárkányom hirtelen megakad. De ősszel, ha lehullanak a levelek, szívemnek lomboktól tépett szerelme szabad lesz, újra szabad! S ha talán megfakulva is, de akadálytalanul lebeg, száll a magasba Tefeléd, s ha letekintesz a zsinórt tartó öregedő kezemre, szívesen fogadod még szívemnek megkésett őszi szerelmét. FELNŐNI BENNED! A hétköznapok porfelhőiből Ünnepnapok között, amikor Karácsony (születésed fénye) átjárja a hosszú tél felhős-havas-esős egét és a földön lombtalan ágak csontja új születésre moccan, - várakozásban a Húsvét után (amikor az Örök Tavasz ígérete fénylik földön-égen), ünnepeid ormai alatt a mindennapok kötelességeinek szürke porfelhőibe temetve, amikor a percek, mint a cipőbeszorult apró kavicsok sanyargatják az ember érzékeny lábujjait, így sanyargatják életünket az éles, fölhorzsoló percek, — ilyen napok idején, amikor a kötelességek oly jelentéktelenek és mégis oly fontosak, akár a gyufaszál annak, aki cigarettára akar gyújtani, vagy megint: mint az óra, amit alig érzünk karunkon, ketyegése el sem ér- ELMÉLKEDŐ IMÁK Cser László
