A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

447

jut az Akadémiára. A ’’hűséges keresztény alattvaló” pedig tovább gyártja szellemi bombáit az Egyház ellen. Az idő nem tompítja, hanem még jobban kiélezi Voltaire keserűségét a papság ellenében. Antiklerikalizmusa 1759-től valóságos rögeszmévé válik. Ettől kezdve használja az infame kifejezést (amit magyarban a ’’gyalázatos” szó ad legjobban vissza), bár pontosan nem tudható, mire. A római Egyházra vonatkoztatják általában, de szól a babonának, a fanatizmusnak és a vallási türelmetlenségnek is.

Kíméletlenné váló harcában ekkor kezdi felhasználni egy XIV. Lajos korabeli vidéki papocska, bizonyos Meslier abbé testamentumát. Ez a pap öreg korában azzal foglalkozott, hogy egy vaskos tanulmányt adott ki, melyben az Ó és az Újszövetség, meg általában a vallás cáfolatával foglalkozott és azt hitte, hogy megcáfolhatatlan érveket sorakoztatott fel Isten létének tagadására. Voltaire olVoltaire hamvait 1791 júliusában a Pantheonba szállítják (korabeli rézmetszet) vasta ezt a könyvet s mindjárt arra gondolt, mekkora hasznot lehetne húzni az abbé ateista hangnemben megírt végrendeleté bői, hiszen — mint gondolta — végrendeletében nem hazudhat az ember.

1762-ben ki is nyomatja az abbé képzelt végrendeletét anélkül, hogy a művön feltüntetné, hogy az egész az ő szerzeménye. A vaskos csalástól az egyház ellenségei táborának megerősödését remélte s barátainak például azt irta a könyvecskéről, hogy ennek a végrendeletnek, mint az evangéliumi öt árpakenyérnek, úgy el kell szaporodnia, hogy hogy hatalmas tömegek találják szellemi táplálékukat benne. Ez minden vágyam, úgy gyűlölöm a Gyalázatost.

De Voltaire, eltérően néhány materialista barátjától, minden egyház- és pap-ellenes beállítottsága ellenére sem ateista, inkább deistának mondhatjuk. Az ateismusról különben is azt tartotta, hogy az méreg. Ha a lélek halhatatlanságáI