A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
445 E gy orvos, egy gyógyszerész és segédje I II II II II 1| l| II II II l| II II I tevékenykedtek a holttest körül. Éjszaka volt, március 30-ról 31-re virra- MÚLT és JELEN dóra. A ház a Szajna partján a 6-os számot viselte. A városban még senki sem ..II________ll_l[.J[TO tudja, hogy M. de Voltaire, akinek születési neve Arouet volt, az este óta halott. Titokban ugyan, de unokaöccsei, abbé Mignot és M. d’Homoy kérésére, az orvos boncolást hajt végre a tetemen, s a patikussal ott helyben jól-rosszul be is balzsamozza. Az unokaöccsök nem kaptak egyházi temetésre engedélyt a híres nagybácsi számára, aki nem volt ugyan kiközösítve, de nem is vonta vissza tévtanait halálos ágyán, mint ahogy azt az Egyház kívánta. így abban a veszélyben forgott, hogy mint egy öngyilkost vagy komédiást, a temető árkába földeÜk. Az éj kellős közepén, a múmiaszerűen befáslizott holttestet egy félelemtől remegő inas kíséretében hatlovas hintóba ültették - már amennyire az ilyen állapotban lévő tetemet ültetni lehet, és gyorsan Seilliéres apátságába szállították, ahol Mignot abbé volt az úr s a helyi prior nem utasíthatta vissza a kérést: M. Voltaire felett, liturgikus öltözetben, papok mondták a halottak zsolozsHalálának 200. évfordulója alkalmából... Voltaire máját. Túlzás lenne azt állítani, hogy a korabeli egyházi hatóságok örültek volna, amikor a történteket megtudták. M. de Voltaire a maga módján még halottaiban is kijátszotta őket. Egyesek még az apátsági temetőben elföldelt test exhumálására is gondoltak, de senki sem vette magának a bátorságot, hogy a rendelkezést kiadja. Az első csatározások 1694. november 22-én született egy polgári, és méghozzá mereven vallásos janzenista családból Francois Arouet, aki 50 éves korától kezdve nem is titkolt kárörömmel törvénytelen gyermeknek vallotta magát, egy pap természetes fiának. Egy szabados erkölcsűnek, természetesen. Párizsban a jezsuiták intézetének (Louis-le-Grand) volt kitűnő tanulója. Jó emlékeket őrzött egész életében az atyákról. Ezek az emberek neveltek - mondotta - és szörnyeteg lennék, ha nem hajolnék meg azok emléke előtt, akik szellememet alakították. Persze azért mások is alakították szellemét. 1706-ban, 12 éves korában egy pap vezette a szabadkőművesek közé. Rendszeresen látogatta páholyát, a szabad gondolkodásnak ezt a templomát s írói hivatása is ott kezdett benne tudatosodni. Később jogot tanult, de apja, aki királyi jegyző volt és kötelességtudó I
