A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

420 aránt. Mert mindenki tudatában van annak, hogy az Egyház Szent István idejétől kezdve fontos szerepet vitt az ország életében. Ma ezt a szerepet kritikusabb szemmel vizsgálják, mint régebben. Megállapítják például, hogy a lengyel katoli­cizmussal ellentétben, a magyar a 16. századtól kezdve nem volt a nemzeti aspi­rációk hordozója. II. Rákóczy Ferenc (aki pedig katolikus volt) felkelése (1703- 1711) és az 1848-as szabadságharc idején (Kossuth és Petőfi mindketten luteránu- sok voltak) a magyar főpapság többsége az osztrák uralkodóház mellett foglalt állást. Talán valami tudatalatti hálától ösztönözve a Habsburgok iránt, akiknek oroszlánrészük volt az ország török alól való felszabadításában és az ország visz- szakatolizálásában. De a magyar főpapok nagy része a 19. század elmúltával sem volt barátja a földreform gondolatának, királypárti maradt és ellene volt az Egy­ház és Állam szétválasztásának - mind olyan feudális korbeli örökségek, amelyek Nyugaton többnyire már a polgári forradalmak idején kimentek a divatból. Közismert, hogy a kommunisták az orosz fegyverek árnyékában, nem demokratikus játékszabályok szerint ragadták magukhoz az uralmat és egyházpo­litikájuk is a sztálini módszerek jegyében folyt. Harminc év telt el, míg az egyhá­zak oda jutottak, hogy a 11 katolikus, 2 református és 1 luteránus egyházmegye vagy egyházkerület élén minden püspöki széket betöltötték. A KOLLABORÁCIÓ HATÁRÁN A prímás, Msgr. Lékai László kedvesen fogadott. Fogadóterme abla­kából látni lehetett a Duna túlsó partját, Csehszlovákiát. Önöknél más a helyzet, mint odaát - mondtam. Más - bólintott a prímás. Aztán így folytatta: Nálunk nem az ő módszerüket alkalmazzák. Nálunk az állam tisztában van az egyházak jelentőségével. A katolikusok közül például elég tekintélyes százalék dolgozik az az államnak. A kormány nem akarja ellenfele­ivé tenni őket. Van tehát bizonyos fokú e- gyüttműködés. De vigyázat! Nincs együtt­működés a legmagasabb síkon, a világnézet síkján. Itt teljes az összeférhetetlenség. Az ál­lam az ateista világnézetet szeretné terjeszte­ni, az Egyház kitart saját küldetése mellett. Láthatóan belemelegedett gondola­tai kifejtésébe és így ment tovább: A gyakor­lati és az ideológiai együttműködés közt nem könnyű pontosan meghúzni a határvonalat. Sem a Szentatya, sem a vatikáni államtitkár­ság, sem én, nem állítjuk, hogy nincsenek ná­lunk problémák. Velem mindig és mindenütt azt szeretnék mondatni, hogy nincs semmi nehézségünk. Ez egyszerűen nem igaz és én nem szünök meg sem Rómában, se másutt Lékai prímás

Next

/
Oldalképek
Tartalom