A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
421 hangoztatni, hogy nagyon is kézzelfogható nehézségeink vannak. De egy szocialista rezsimben nem lehet siettetni, nem lehet erőltetni a dolgokat. Türelemmel kell lennünk. Főként bizonyos világi híveinknek kellene türelmesebbnek lenniük. Egy budapesti plébános ezt mondta nekem: Aki igazán akar dolgozni, nálunk aztán dolgozhat. Csak a kijelölt útról nem szabad letérni. Egy katolikus világi, akinek ezt megemlítettem, gúnyosan így válaszolt: Csakhogy ezek a kijelölt utak egy őrökkel telerakott, szöges dróttal körülvett parkba vezetnek... AZ IGAZI DRÁMA: AZ ELSZIGETELTSÉG A Magyar Egyház igazi tragédiája az elszigeteltség. Egy paptól hallottam ezt a kijelentést: Mi harminc esztendeje úgy élünk, mint valamikor Mindszenty bíboros: zárkában, elszigetelten a külvilágtól. Ez az izoláció többféle síkon is tapasztalható. Fennáll helyi vonalon. A keresztény közösségek elszigetelten élnek környezetüktől. Vannak templomba járó és nem járó emberek, s a két tábor sok helyen nem is érintkezik egymással. Fennáll a keresztény egyházak között is: egy nemzetközi konferencia (a "Pax Christi" szervezet tartotta Magyarországon) kellett ahhoz, hogy Ijjas érsek, sokáig a püspökkari konferencia elnöke, és a reformátusok szinodusának elnöke, Dr. Bartha, találkozzanak egymással. Persze az állam sem bíztatja a keresztény egyházakat az egymással való találkozásra és a ka- likusok és protestánsok közt differenciák is vannak. A protestánsok, akik közt a felsőbb vezető körökre nagy hatással volt Karl Barth eszmevilága, a katolikusoknál gyorsabban megbékéltek a szocializmussal. Talán a katolikusokénál kisebb létszámuk (6 millió megkeresztelt mellett 2 millió a reformátusok és 480 ezer a luteránusok száma) is visszatartja őket a közeledéstől. Amellett sztratégiai hátrány számukra, hogy nincs egy Vatikánhoz hasonló nemzetközi szervük, amelynek diplomáciai támogatására számíthatnának. És elszigeteltnek érzik magukat a magyarországi katolikusok a Nyugaton élő magyar katolikusoktól, akik nagy része Lékai bíborost és az otthoni püs- kököket elítéli a kommunistákkal való együttműködés miatt s a Vatikán úgynevezett "keleti politikájával" sem ért egyet. Nem csoda ezekután, hogy a magyar- országi püspökök bizonyos értelemben védekezésbe kényszerültek, ami a konzer- vatizmus magatartásába és az egymástól való elszigetelődésre is kényszerítette ö- ket. Az elmúlt 25 évben annyira megszokták, hogy csak saját egyházmegyéjük szemszögéből ítéljék meg a kérdéseket, hogy az új esztergomi érseknek sem sikerült mai értelemben vett, egységes püspöki kollégiumot formálnia belőlük. A- hogy a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet időszaki közlönye írta, erről le is mondott s arra törekszik, hogy olyan új embereket hozzon be Róma segítségével a püspöki karba, akikkel majd együtt tud dolgozni. A katolikus világiak már 1974 óta egy magyar szinodus megrendezésétől remélik sok problémájuk megoldását. A püspöki kar azonban egyelőre a magyar katolicizmus egységét félti egy ilyen szinodustól. Amikor ezt a prímásnál szóba hoztam, ő is azt mondta: Korai lenne még. Előbb a világiak formációjával kell 1
