A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
412 vagy filozófiai iskola, mint inkább egy eléggé összefüggő gondolathalmaz, ami elméletek, gondolati struktúrák és rendszerek bírálatán alapul. Eléggé élesen ellene vannak a hatalomnak, az államnak, és keserű kritikát gyakorolnak a német filozófia néhány kimagasló gondolkodója felett (Fichte, Hegel és Nietzsche), akiket közvetve felelősnek tartanak Marx eszmerendszerének kialakulásáért. Azok ellen is kikelnek, a- kik - így fogalmazzák meg - a józan észt áldozzák fel a marxizmus divatjának hódolva. Egy, a La Croixnak adott interjújában, az új filozófusok leginkább politikai beállítottságú egyénisége (s az e- gyetlen közülük, aki kommunista párttag volt) André Glucksmann így fogalmazza meg mondanivalója lényegét: "Az államnak az egyén felett való eltúlzott hatalmának ellenében született meg a szovjet ellenzék emberi jogokért való küzdelme. Ez az én szememben nemcsak sztratégiai sakkhúzás, hanem egyfajta filozófia is. Feleslegessé teszi a régi választást a két lehetőség között: fejlődés-e vagy forradalom? Mert rövidzárlatot okoz az államhatalomban: ahogy kis csoportokról újabb kis csoportokra terjed." Egy másik, a nem-politikus újfilozófus, Bernard-Henri Lévy ezt mondja: "Lassan rájöttem, hogy a rossz magában az emberben van, nem pedig - a- hogy a marxizmus állítja — a társadalmi osztályok egymáshoz viszonyulásának egyfajta rendellenességében." kettős problematika Elnagyolva a dolgot azt mondhatjuk, hogy az új filozófusok legtöbbjéAndré Glucksmann nél kettős problematikával találkozunk: az egyik politikai, a másik lelki természetű. A Gulag és a börtönszerű elme- gyógyintéztek — mondják — nem történelmi balesetek, kisiklások. Velejárói a marxista elméletnek: a Gulag benne van a marxizmusban, mint a felhőben a vihar. (Glucksmann) Fasizmus és marxizmus ebben egyformák: az állam el kell, hogy nyomja az egyén vágyait; nem használ a forradalom sem, merta sf* ' Bernard-Henri Lévy
