A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

413 Guy Lardreau és Christian Jambet régi urak helyébe csak újabb urakat ál­lít. Másik problematikájuk az egyén természetével van kapcsolatban. A már említett (kifogásolt) német gondolko­dók tévedései után itt az ideje, hogy az egyén szabadságát és jogait újból ér­vényre juttassák. Minden társadalom e- gyedekből áll, akik a természet törvé­nyeinek vannak alávetve és az eredeti bűn következményeit hordják maguk­ban. Az állam feladata — mondják az Jean-Marie Benoist optimisták — hogy a természetes jóság­nak megfelelő rendet biztosítsa. Mire a pesszimisták: az állam így szükségsze­rűen parancsuralmi jelleget ölt magára, mert a rend érdekében elnyomja az in­dividuumot. népszerűségük titka Mivel magyarázható az új filozófu­sok népszerűsége, az a visszhang, ame­lyet a francia közvéleményben keltet­tek? Könnyű lenne mindent egy terv­szerűen felépített és kivitelezett publi­citás-kampány számlájára írni. írásaik, a té-vé képernyőjén való sűrű szerep­lésük, az a szenzáció, amit a marxiz­musból való kitérésük a franciák előtt keltett, őket is, eszméiket is széles kö­rökben ismertté tették. De ez még nem minden. Az a gyanakvás, amivel a hatalom minden megnyilvánulása és formája, az intézmények és struktúrák iránt érez­nek, az egyén, a kis közösségek újraér­tékelése, megkapták a fiatalokat, akik maguk is csalódtak minden társadalmi és politikai rendszerben s akik — sok e- setben nem is egészen tudatosan - a Rousseau-i gondolatok bűvkörébe es­nek s az anarchizmus felé kacsintgat­nak. A 68-as párizsi események után szkeptikussá és cinikussá vált fiatalok, akik rájöttek, hogy a szocializmusnak nincs olyan formája, amelyet érdemes lenne megvalósítani és a maoizmusból is kiábrándultak, valamiféle ideológia­pótlékra találnak az új filozófusoktól felkínált gondolatokban. Az ekológia megszállottjai pedig ködösen úgy ér­zik, hogy ezek az emberek az ő tábo­rukhoz tartoznak. - Az az ellenkezés is népszerűségük malmára hajtja a vi­T---

Next

/
Oldalképek
Tartalom