A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
369 Idbbis veszélytelenné szelídíteni. A gazdasági és politikai hatalom egy jól szervezett bürokrácia kezében összpontosul: a tervektől a kivitelig minden az ö kezükben van. S ez a politikai és gazdasági hivatalnok-sereg mindenütt a katonai hatalommal lépett szövetségre. Ideológiájuk természetesen kommunista-ellenes és a ’’nemzeti biztonság’ az a jelszó, amely egybe fogja őket. A nemzet fennmaradásának érdekében kell a polgároknak egységesen mögéjük felsorakozni A mindenütt jelenlévő és mindenről tudó állam nemcsak ellenvéleményt nem tűr, hanem a helyi és nem központosított szervek autonómiájától is irtózik és a más véleményen lévőket felforgató elemekként, a kommunisták szövetségeseként kezeli. Bonyolult érveléssel bizonyítják, hogy a nép aktív részvétele az ország ügyeinek intézésében, a demokratikus parlamentarizmus, elavult valami és teljesen alkalmatlan az ország elé tornyosuló mai problémák megoldására. Politikai vonalvezetésük így megmerevedik és jellemzőjük a polgárok számára az alkotmányban biztosított garanciák felfüggesztése, politikai vagy egyenesen katonai ellenőrzés gyakorlása a sajtó, az egyetemek felett; a politikai pártok szabad tevékenységének megnyirbálása, a polgárok megfélemlítése, a számukra veszélyesnek látszó e- lemeknek eltávolítása a közéletből. És a még fejlődésre szoruló államokban mindez a haladás, a fejlődés érdekében történik... AZ EGYHÁZ ÉS JÓHIRE. Az adott körülmények között az ázsiai egyháznak komoly fejtörést okoz, milyen irányt szabjon evangelizációs munkájának. Hogyan hirdesse az evangélium jóhirét, hogy ez a szegények, a hatalomból kisemmizettek számára valóban jó hír legyen? A hetvenes években az ázsiai püspökkarok egyöntetű véleménye, hogy amíg a tömegek meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy sorsukat kezükbe vegyék és életük nehéz körülményein maguk javítsanak, addig a fejlődésben lévő országok útját ál-fejlődésnek kell tartaniuk. A Manilában 1970-ben tartott közös ülésükről kiadott üzenetükben hangsúlyozták, hogy őszintén keresik a módját annak, miképpem működhetnének közre egy igazságosabb társadalmi rend kialakításában, amely népeik aspirációinak teljesebben megfelelhetne. Azt is kijelentették, hogy nézetük szerint az ázsiai Egyháznak a mai időkben az a feladata, hogy a szegények Egyházává legyen, legyen bátorsága a kisemberek jogainak védelmére, és népeik totális fejlődése érdekében úgy hirdessék az evangélium jóhirét, hogy ez elsősorban az igazságosság ügyét szolgálja. Az ázsiai püspökkari konferenciák Föderációja 1973-ban Taiwan szigete fővárosában (Taipei) tartott gyűlésén azt emelte ki, hogy az Egyháznak népével folytatott párbeszédében az a fontos, hogy ne a szegények részvétele nélkül, hanem tevékeny bevonásukkal tanácskozzanak a szegények problémáiról. Az a fontos, hogy az Egyház a jelentéktelen elemeknek ne mestere, hanem szolgálója legyen. A nép névtelen tömegeinek joguk van ahhoz, hogy sorsuk alakulására befolyásuk legyen s történelmüket maguk alakítsák. Az Egyháznak pedig mellettük kell állnia evangéliumával, hogy emberi méltóságukat és felelősségüket felismerve egy jobb és igazságosabb világ kialakításán munkálkodhassanak. i
