A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
338 sített konferenciájának határozatában van ez a mondat, amelyet az 1974-es római püspöki szinoduson Msgr. Pironhio, az összesített délamerikai püspökkari konferenciák (CELAM) akkori főtitkára ismertetett. Azt az általános irányt jelölte, amely felé a dél-amerikai Egyház elindult: a hitről való tanúságtevés és missziós dinamizmus náluk a felszabadulás, a liberáció sajátos jegyét öltötte magára. Azóta elfogadott igazság, hogy ma a missziós dinamizmus közvetlen kapcsolatban van az emberi felszabadulási törekvésekkel. De ne felejtsük el, hogy ez a felszabadulás nem egyszerűen emberi fejlődés vagy előrehaladás, hanem evangéliumi színezetű liberáció: szabadulás, elsősorban a bűn hatalmából és minden rabszolgaságból és elnyomásból, amely a bűn következménye. A teljes liberáció szemszögéből minden igazságtalanság bűn is.- Imaszándékunk tehát a dél-amerikai katolikusok keresztény tanúságtételét tartja szem előtt: otthonukban és az Egyház missziós munkájában. Babos István Szentheázéd ■ templomtalan magyaroknak M hegyi beszéd (Mt. 5,1-12) elénk tárja Jézus tanításának rövid foglalatát, IS! mint a tartalomjegyzék a könyv legfőbb gondolatait. Ez a rész Szent Máté evangéliumának és Jézus tanításának csúcspontja. De hogyan kell értelmezni a hegyibeszédet? Mit jelent az, hogy lélekben szegények, szelídek és békeszeretők vagyunk? Úgy kell ezt érteni, mint parancsot, aminek megvalósítása elengedhetetlenül szükséges Jézus tanítványainak? Ha így értelmezzük, hamarosan rájövünk, hogy szinte lehetetlen szegényként, türelmesen és békességben élni ezen a . . . , világon. Mégha el is érünk valami U nyolc boldogságról kis eredményt ezen a téren, mindez édeskevésnek látszik az elénk tárt ideálhoz hasonlítva. Ezért mások úgy tekintik a hegyi beszédet, mint ideált, amit soha el nem érhetünk a földi életben, és rámutatnak, hogy éppen azért helyezte az ideált olyan magasra az Isten, hogy sikertelenségünket megtapasztalva hozzá forduljunk segítségért. így nem a mi e- tőnkből, hanem Isten kegyelméből érjük el végső célunkat és a tökéletességet. Az első értelmezés lehetetlenséget követel. A második követelőző, a maga hasznát kereső személyhez hasonlítja Istent. Mindkettő ellenemond az Újszövetség tanításának, amely szerint Isten mindenben javunkat kereső, hibáink és bűneink ellenére is bennünket szerető Atyánk. Egy német szentírástudós (Joachim Jeremias) szerint a hegyibeszéd nem akar pontos életszabályokat közölni és az sem célja, hogy Isten és az ember kö
