A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
339 zötti szakadékot kihangsúlyozza. Szent Máté azt akarja szemünk elé tárni, milyen is lesz az Isten országa és következésképpen Krisztus követőinek az élete ebben a világban, ahol a bűn, az önzés és a gonosz még mindig nagy befolyással rendelkeznek és ugyanakkor az Isten országa is fejlődőben van. Az itt felsorolt "boldogságok" Isten országának "jelei". Egy példa jobban megvilágítja a kérdést, mint a hosszú magyarázat. A súlyos betegségből felépülő embernek lassan megjön az étvágya. Amikor az ablakon beszűrődik a nap, ami eddig csak bosszantotta, felébreszti benne a reményt, hogy hamarosan erősebb lesz és kimehet a szabad levegőre. Míg betegsége idején remegett az álmatlan éjszakáktól, most az este mély álmot és pihenést hoz. Ezek a jelek nem levegőben lógó, önmagukban álló jelenségek, hanem egy mélyebb valóságnak, az egészségnek a tünetei. Azt is mondhatnánk: az egészség fáján érő gyümölcsök. Minél egészségesebb a fa, annál jobb a gyümölcse, minél egészségesebb az ember, annál jobban láthatók rajta az egészség jelei. — A- mint lassanként felépül az ember, nemcsak a bizalma erősödik, hogy újra egészséges lesz, hanem a hála érzése is elönti a szívét. Eddig magátólértődőnek vette és úgy képzelte el az egészséget, mint az ember veleszületett jogát, amire mindenkinek jussa van. A súlyos betegség érttette meg vele, milyen nagy ajándék az egészség, és hogy mennyire hálásnak kell lennie azért. Az egészség nem olyan ajándék, mint valami díszítés: jó, ha megvan, de meglehetünk nélküle is. Az egészség lényeges és alapvető ajándék, amit, ha megkapunk, mindenünk megvan, és nélküle semmink sincs. Enélkül a világ összes kincse se tud boldoggá tenni! Olyan ajándék ez, mint a fiatal házasok boldogsága, ami minden nehézségen átsegíti őket. Hányszor halljuk, hogy milyen szegények voltak az életük kezdetén, mennyi nehézséggel kellett megküzdeniök — de szinte mindig ugyanazok a visszaemlékezés záró szavai: Szerettük egymást és boldogok voltunk, és ez mindenen átsegített. Vannak tehát az életünkben olyan alapértékek, mint az egészség, megértés és szeretet, amelyek az egész életünkre hatással vannak. Ha ezek megvannak, mindenünk megvan, ha hiányoznak, bármennyi kincsünk is lenne, üres lenne az életünk. És ezek az ajándékok érlelik életünk többi gyümölcsét, a szorgalmat, szolgálatkészséget, hogy csak párat említsünk. Mi ez az alapvető ajándék a hívő ember életében? Melyik az a fa, amelynek ágain a nyolc boldogság terem? A hívő ember elfogadja az igazságot, hogy ő szegény és mindenben Istenre szorul. Nemcsak az élete, egészsége, hanem mindene, amije van, a körülötte lévő világ tarkasága és változatossága, mind az Isten a- jándéka. Az Isten neki adta, és ezzel megmutatta szeretetét. De nemcsak neki adta a világot, hanem barátjának nevezte, és mindent megtesz, hogy ezt a barátságot elmélyítse. Ez az igazság, hogy az ember önmaga szegény, de ugyanakkor kegyelemből Isten gyermeke, felszabadítja a hívő embert. Hálás lesz a körülötte lé!
