A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám

316 ológiákról szólnak, érzi az olvasó, hogy a kommunizmusra is gondolnak. így pél­dául, amikor minden olyan világnézetet elutasítanak, amely a vallásos tényezőt nem akarja észrevenni az emberben és vagy egyáltalán nem tekinti önmagában ér­téknek, vagy teljesen magánügy körzetére szeretné redukálni. Elítélik a túlzón in­dividualista irányzatokat, hedonista és radikálisan liberális áramlatokat, amelyek az ember teljes autonómiáját hirdetik. Ezekben vélik felfedezni minden rendsze­resített egyéni vagy kollektív erőszaknak igazi gyökerét. Világossá válik a nyilatkozatból, hogy a püspökök a kommunistákra is gondolnak, de azt is hangoztatják, hogy nem a kommunizmus az egyetlen vesze­delem, amely ellen küzdeni akarnak. A terrorizmus terjedése legalább annyira gondjukat képezi — főként azért, mert a rendőrség még mindig nem lett úrrá fe­lettük és tevékenységük könnyen véget vethet minden politikai szabadságnak. Nyitva hagyják a püspökök a kérdést, mennyiben segítheti elő a terrorizmus a kommunisták uralomrajutását. Ezzel kapcsolatban nem lehet szemet húnyni a fe­lett, hogy az utóbbi időben a merényletek szinte kizáróan katolikus vagy az egy­házhoz közelálló személyek, csoportok vagy intézmények ellen irányulnak. Ér­dekes statisztikát közölt erről az Osservatore Romano 77 első négy hónapjáról, a Katolikus Jogászok Egyesületének kimutatásából. Mindenesetre van valami észre­vehetően katolikus-ellenes éle az olasz terrorcselekményeknek. A merényletek gyakori céltáblája például a ’’Communione e liberazione” nevű, katolikusokból álló vallásos és politikai jellegű csoportosulás, amelynek egyik célja a DC szelle­mének megújítása. Észak-olaszországi nagyvárosokban vannak fő támaszpontjaik s a legutóbbi választások alkalmával a kereszténydemokraták listáján sikerült sok emberüket a parlamentbe is juttatniuk. Ezen a közvetlen veszedelmen kívül a püspökök nyilatkozata arról a ve­szélyről is megemlékezik, amit a kommunisták politikai tevékenysége a családi és gyermeknevelési kérdésekben jelent és előreláthatóan hosszú ideig még jelenteni fog. Nem egyének és személyek ellen beszélnek - hangoztatja a nyilatkozat - éppen azokra irányul lelkipásztori gondoskodásuk. De az eszmék vonalán világos­ságra van szükség. Röviden: világosan kell látni, mi a helyzet az olasz kommuniz­mus annyit hangoztatott változása körül. Nincs lényeges változásról szó — mond­ja a nyilatkozat - főként nem ideológiai síkon. A fa gyökerére tekintve nehéz el­képzelni, hogy a párt valaha is biztosítékot nyújthat arra, hogy a szellemi és val­lási értékeket tiszteletben fogja tartani - bár ezt ma nagyon szeretné elhitetni. a történelmi kompromisszum — idejétmúlt formula A nyilatkozattól eltekintve, az egyház számára is az az első fontosságú kérdés, hogyan oldódik majd meg a kormányválság. A kommunisták kezében van a kezdeményezés. A DC igyekszik kibújni a szorítóból, az egységet megőrizni sa­ját soraiban és ugyanakkor további tárgyalásokra készen állni. A kommunisták hihetetlen gyorsasággal változtatták álláspontjukat. Előbb a pártokból alakult rendkívüli kormányt emlegették, aztán a népfrontot, majd a szocialisták és a re­

Next

/
Oldalképek
Tartalom