A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
277 A lengyel prímás szavainak igazságát nemcsak iecsökkentett létszámú püspöki karral rendelkező kelet-európai országok igazolják. Magyarországon jelenleg teljesnek mondható a püspökök létszáma, mégis ez az ország a lengyel főpaptól panaszolt cezaro-papizmus legkirívóbb példája. A magyar egyház teljesen az állam felügyelete alatt áll s a püspökök, ha nem is állnak belső meggyőződésükkel a kormány mellett, mindenben, az egyházi élet legapróbb részleteiben is, a hatóságoktól függnek. Jól látható ez az egyházi épületekben, templomokban engedélyezett hitoktatás esetében. Az utóbbi időben a kommunisták — jóakaratuk nyilvánításaképpen — több apró engedményt tettek ezen a téren. Erre szükségük is volt, hiszen az utóbbi hónapokban egész az unalomig hangoztatták, milyen kivételesen jó náluk a kapcsolat az állam és egyház között s ezt igazolni is illett valamivel. Ezért enyhítettek nemrégiben valamit a templomi hitoktatást szabályozó előírásokon a termek és szemléltető segédeszközök használatát illetően. Lemondtak azokról az állam egyházügyi hivatalban tartott kötelező előzetes megbeszélésekről is, melyeket a püspökkari konferenciák előtt szoktak tartani. De hogy ilyesmiről hivatalosan lemondanak, már ez maga is érzékelteti, milyen méreteket öltött Magyarországon az egyháznak az államhatalomtól való függése. Attól nem kell félnünk, hogy az állam ezzel a lemondással hátrányos helyzetbe került. Van elég besúgó a püspöki irodákon és a plébániákon s ezek nemcsak értesülésekkel szolgálnak, hanem az egyháziak között is fenntartják a bizalmatlanság légkörét. A magyar hierarchia, bár nagy reményeket fűztek az új prímás kinevezéséhez, még annyira sem vitte, hogy lelkipásztori kérdésekben egységes megoldásokra jutott volna. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy a "bázist" alkotó papok és hívek maguk próbálnak a helyzeten segíteni és kis-közösségekben kísérlik meg az Egyház életét élni és egymást az elmélyült keresztény életstílushoz segíteni. Az ilyen közösségek azonban mindkét oldalnak gyanúsak. Az államnak azért, mert - teljesen alaptalanul - ellenzéki szervezkedést képzelnek bennük; a püspököknek pedig azért, mert attól félnek, hogy a kis-csoportok függetlensége aláássa az egyház hierarchikus berendezkedését. A valóságban a kis-csoportok abból a segítés-vágyból születtek, amelyet a hívek az államtól mindenben függő s ezért a lelkigondozásban teljesen megbénított püspökeik irányában éreztek; és abból a lelkiismereti konfliktusból ami egy ateista államban a hitük szerint élni akaró keresztényekben támad. Ez a konfliktus ma nemcsak a kis közösségeket, hanem a klérus és a hívek összességét áthatja. megváltozott helyzethez — megváltozott diplomáciát! A probléma a lengyeleknél is jelentkezik, ha nem is egészen azonos módon. Ott a püspöki kar még ura döntéseinek. De minél többször működik közre a párttal az államrezonra és a közrendre hivatkozva, annál jobban kiteszi magát annak a veszélynek, hogy hitelét veszítheti a lengyel állapotokkal elégedetlen lengyel nép előtt. Nemcsak vatikáni diplomaták, hanem püspöki karok is kerülhet-
