A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
J személyek bizalmas beszélgetéseikben egyre gyakrabban emlegetik, hogy a kommunista országokban a hierarchia létének biztosítása még nem jelenti azt, hogy az egyház fennmaradását is biztosítják. Fennáll ugyanis az elidegenülés komoly veszélye az államtól megtűrt, de a rendszertől függő püspökök és a hívek között, akik kereszténységükért az állami elnyomás és az előnytelen személyi megkülönböztetések terhét viselik. megalkuvás és fontos döntések halogatása (Csehszlovákia) A mai helyzetre jellemző, hogy a diplomáciai tárgyalások olyan országokban is eredményeseknek látszanak, ahol az egyház mozgási szabadsága elé a legtöbb akadály tornyosult. Gondolunk itt a Csehszlovákiával kötött legújabb megegyezésekre. A tárgyalásokat még tavaly ősszel folytatták Prágában, de részletesen csak januárban hozták nyilvánosságra eredményüket. Sokan az első lépést látják bennük a csehszlovák egyház jövőjének biztosításához. A hozzájuk fűződő személyi problémák azonban koránt sincsenek még megoldva s ezért reális, igazi jelentőségük nem olyan nagy, mint amilyennek beállítják. Tomasek bíboros prágai érsekké való kinevezése régóta esedékes volt. Apostoli adminisztrátor volt, a- mikor előbb "in petto", később (tavaly májusban) nyilvánosan is bíborossá kreálták. Beavatottak mondják, hogy a Vatikán a bíborosi kinevezéssel akarta a prágai kormányt kényszeríteni, hogy Tomasek érseki kinevezéséhez beleegyezését adja. Tomasek kétségtelenül egyházhű egyéniség, ha engedékenysége a kormány irányában olykor a megengedhetőség szélső határait súrolta is. A kinevezés mindenesetre egy korban előrehaladt (78 éves) főpapot ért, akinek ráadásul egészségi állapota is sok kívánnivalót mutat fel. A kinevezés eklatáns példája a kompromisszumos megoldásoknak. A Vatikán nem tudta elérni, hogy eredeti jelöltjeit ültesse a prágai érseki székbe; meg kellett elégednie Tomasek megkésett rangemelésével, miközben a kormánynak is megmaradt a reménye (az érsek magas kora miatt), hogy saját jelöltjét e- lőbb-utóbb beültetheti helyére. Hosszú távon ez a kinevezés inkább a kormánynak, mint a Vatikánnak kedvez. Vele kapcsolatban megint felvetődik a kérdés, mennyit használ az egyháznak a rendszerhez közelálló, vagy egyenesen rendszerrel rokonszenvező püspökök kinevezése. Meddig fogják a hitüket komolyan vevő és hitükért hátrányt szenvedő hívek szótlanul nézni, hogy a "Pacem in terris" (a békepapi szervezet szépnevű utódja) köreihez közelálló személyeket nevezzék ki püspöküknek? Utólag mindenesetre úgy tűnik, hogy a csehszlovák egyház jövőjét jobban biztosíthatták volna, ha annak idején a Berán érsek távozásához adott beleegyezésüket Rómában bizonyos feltételekhez kötik — mondjuk: a prágai érseki szék egyidejű és a Vatikán jelöltjével való betöltéséhez. Egészen más természetű és valójában mindkét fél javát szolgálja az őszi tárgyalások másik eredménye, a szlovák egyháztartomány új beosztása. Ezzel legalább jogi alapja biztosítva van annak a lehetőségnek, hogy a szlovák püspökök Szlovákia területén egyöntetűen intézkedhetnek egyházi kérdésekben. A kor274
