A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
254 □□□□□□□□□□□□□ jy francia egyház is osztozott a francia életnek abban az izgal- MULT és JELEN más fázisában, amelyet közvetlenül a második világháború után a tisztogatások □□□□□□□□□□□□□ hónapjai hoztak az országra, amikor a közel öt esztendei elaléltságából ébredező franciák bűnbakot kerestek és mindenkiben a német megszállókkal együttműködő árulót szimatoltak. Erről az időről jelent meg nemrég André Latreille könyve*, amely az 1944. novemberétől 1945. augusztusáig terjedő időszaknak épp a francia hierarchia tisztogatásával kapcsolt eseményeit tárgyalja. Latreille abban az időben a provizórikus kormány belügyminisztériumában az egyházi ügyek referense volt s így közvetlen tanúja azoknak a lépéseknek, amelyet a kormány a németekkel való együttműködéssel vádolt főpapok eltávolítása és felelősségre vonása érdekében foganatosított. Volt püspök, aki közvetlenül a felszabadulás után mindjárt távozott székhelyéről, mert azonnali letartóztatástól tartott. így Arras püspöke, Msgr. Henri-Edouard Dutoit, Lille-be menekült. Tekintélyes főpap volt, sokáig Liénart bíboros helynöke, az első világháború becsületrenddel kitüntetett frontharcosa. a francia egyház 2. világháborút követő meleg napjaiból: Elmaradt tisztogettás Pétain marsall egyik legodaadóbb híve volt (a marsall nemcsak egyházmegyéjébe tartozott, hanem a becsületrendet is az ő kezéből kapta annak idején) és hívei mindig elképedve hallgatták, mikor szószékéről az öreg katona új Franciaországáról beszélt és politikai eszméinek feltétlen hűséges követésére buzdított. Egyik helynöke, Maréchal kanonok, nem volt olyan szerencsés, mint ő; helyén maradt és a németekkel való együttműködése miatt 9 évi börtönre ítélték. A püspök ellen olyan nagy volt a felzúdulás, hogy 45 januárjában Tixier belügyminiszter már azzal a tervvel foglalkozott, hogy Msgr. Dutoit-t nemzetgyalá- zás vádjával állítja polgári bíróság elé. Ezzel a lépéssel a felháborodott közvéleményt akarták megnyugtatni — Arras-i hívein kívül a Lille-iek is lázadoztak szabadlábon léte ellen. A püspököt nem lehetett volna tisztára mosni az ellene e- melt vádaktól s hogy letartóztatása akkor késett, annak az volt az oka, hogy egy ilyen lépésre a Vatikánt is elő kellett volna készíteni. Ez elé azonban különféle a- kadályok tornyosultak. A legfőbb az volt, hogy a Vatikánnal való érintkezés nehézkes volt. A Pétain kormány mellé akkreditált nuncius már nem tartózkodott Franciaországban, az új, Msgr. Roncalli, pedig még nem érkezett meg. A kormány egyébként attól is tartott, hogy a kellőképpen elő nem készített Vatikán * De Gaulle, la Libération et (Eglise catholique, Cerf kiadó, 1978.
