A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

184 lyan erkölcsi gyengeség, amely minden emberben megvan s már születésünkkor velünk együtt jön a világra. Ezt a tanítást szemlélteti Ádám és Éva története. Ez a három kiragadott példa mutatja a készülő katekizmusok irányát: a történeti elbeszélések helyett azok jelképes jelentésén van a hangsúly. — A pél­dákat vég nélkül sorolhatnánk (nemcsak az Ószövetségből), de a régi és a készülők között mutatkozó eltérést szemléltessük inkább katekizmus szövegeken. A kér­dés és az első felelet egy régebbi francia katekizmusból való, a második válasz egy mai katekéta munkaközösség katekizmus vázlatából. Ki az Isten? Az Isten végtelenül tökéletes örök szel­lem, mindenek teremtője és ura. Istent nem lehet meghatározások kere­tei közé szorítani. Isten az, aki szól hozzánk. Kivételes módon szólt hozzánk Jézus Krisz­tusban, szól hozzánk Egyháza révén, amely arra törekszik, hogy Isten igéjét helyesen magyarázza. Isten örök, azaz: nem az emberi történelemmel kezdődik és nem is lesz vége annak végeztével. • Mit értünk a Szentháromság titkán? A Szentháromság titkán értjük azt, hogy egy Istenben három személy van. Az első hívők bibliai történetei sejt- tetik velünk, hogy Isten nem magános va­laki, nincs egyedül. Ott van az emberi törté­nelem kezdetén és kimutatja, hogy párbeszé­det kíván kezdeni az emberrel. Szentlelke az emberekben lakozik. A három isteni sze­mély létét Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki és igazolta számunkra. Az Egyháznak négy évszázadba telt, míg a Szentháromság tit­kát végérvényesen dogmába foglalta. • Kik az első emberpár és mi történt velük? Az első emberpár Ádám és Éva voltak, ők a mi ősszüleink. Nem engedelmeskedtek Istennek, mert az ördög bűnre csábította ő- ket és Ádám bűne átszármazott minden u- tódjára: mindnyájan a megszentelő kegye­lemtől megfosztva születünk a világra s ne­künk is meg kell halnunk. Amit a biblia nekünk az ember terem­téséről és az eredeti bűnről mond, nem sza­bad összekevernünk a nép ajkán született legendákkal. Isten nem úgy teremtette a vi­lágot, mint ahogy a mesebeli Pinocchio pa­pája faragta fabábú-fiát. A teremtésen a bib­liai szöveg azt érti, hogy Isten a saját kezde­ményezéséből került vonatkozásba a világ­mindenséggel s benne az emberrel egészen sajátos módon. A keresztények nem azért hisznek Istenben, mert Ö a Teremtő (Vol­taire Nagy Órásmesterének értelmében), ha­nem elsősorban azért, mert Ö Jézus Krisztus Istene, akinek Igéjére rátaláltak. - Ádám és Éva történetében nem ősszüleinket kell fel­fedeznünk (hogyan is lehetnének minden embernek ősei?), hanem azt a mindnyájun­kat érdeklő nagy kérdést, hogyan lehetséges, hogy amikor az embernek mindene megvan ahhoz, hogy boldogságát meglelje, mégis szerencsétlenné teszi magát. A biblia erre a kérdőjelre azt mondja: az ember felismeri azokat az igazságokat, amelyeket követve boldog élete lesz; és azokat a határokat is, amelyeket nem szabad átlépnie, mert ak­kor mindent elront. Ilyen határ például a másik ember szabadságának tisztelete. Nos, az emberben él sokszor a vágy a másik em­ber leigázására, birtoklására, olykor meg­semmisítésére is. Ez viszi rá, hogy csaljon, hogy hazudjon. Az eredeti bűn tehát olyas­valami, mint amikor az ember mást mond, mint amit tesz: szakadék van a szavai és a tettei között. Mi a megtestesülés titka? A megtestesülés titka, hogy Isten Fia titokzatos módon emberré lett. Hogy Jézus Krisztus személyének tit­kát megérthessük, nem születéséből, hanem feltámadásából kell kiindulnunk. Feltámadá­sa valamiképpen bizonyítéka annak, hogy mindaz, amit mondott és tett igaz, mert va­lóra vált. Ugyanakkor végiggondolhatjuk éle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom