A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
179 lás nem tartja meg jelentőségét az egyén életében. A jövő vallásossága egy spontán és egyéni jellegű, nem egyházias vallásosság lesz." A tanulmány címe vonatkozhat továbbá arra a jelenségre is, amelyet az utóbbi években a szociológia nyelvén "az Egyház krízise" fogalommal jelölünk és arra a tapasztalati tényre alkalmazzuk, hogy "az utóbbi évtizedben a keresztény hagyományokkal rendelkező országokban egyre növekszik azoknak a száma, akik vagy nem tartják magukat keresztényeknek és egyáltalán nem, vagy alig vesznek részt templomi szertartásokon, magatartásukra pedig semmi hatással sincsenek többé a keresztény hagyományokból származó hitigazságok és erkölcsi elvek". Végül az Egyház nélküli vallásosság fogalmán érthetjük csoportoknak vagy embereknek azt a sajátos fajtáját, akik vallásosaknak tartják magukat és úton is vannak a vallásosság felé, de nem tudnak vagy nem is kívánnak közelebb jutni az Egyházhoz. Tulajdonképpen mind a négy típus a tanulmány témájához tartozik. A tanulmányhoz az Egyházon kívüli vallásos típusok adták az indítást, a munka tu- lajdonképeni témája viszont a társadalom elidegenülése az Egyháztól, célja pedig az, hogy a német katolicizmus főfeladataként ismerje fel ennek az elidegenedési folyamatnak a megállítását. Érdemes azt is megjegyezni, hogy bár a tanulmány ezt az elidegenedési folyamatot radikálisnak ítéli, nem túloz pesszimizmusában és hangsúlyozza, hogy a folyamat ellenére mai társadalmunkban még mindig széles rétegekre gyakorol hatást a hagyományosan keresztény világszemlélet. A tanulmány tárgya tehát ebbe az egyszerű kérdésbe sűríthető: Hogyan ítéljük meg a tényt, mely szerint egyre növekszik azok száma, akik az Egyháztól távoltartják magukat vagy egyszerűen hátat fordítanak neki — és milyen következtetéseket kell levonnunk ebből a tényből az Egyház további teendőire vonatkozóan? A tanulmány szerint "Meg kell keresnünk annak magyarázatát, miért keresik oly sokan vallási hajlamaiknak kielégítését az Egyház keretein kívül". A tanulmány válaszát e problémákra A CÉL: EGYSÉG KRISZTUSSAL dióhéjjban így lehetne összefoglalni. Az Egyháztól való elidegenedés tényének külső ismertető jegyeihez tartozik: a templomba járók számának csökkenése (a megkeresztelteknek kb. a fele nem jár templomba), az Egyház és a társadalom értékrendszerében mutatkozó eltérések, amelyek az egyéni életsílusnak az egyházi előírásokkal való összeütközésében mutatkoznak és a hittartalommal való, csupán részleges azonosulásban (válogatunk a hittételek és előírások között: ami í- nyünkre van, elfogadjuk, ami nem, azzal nem törődünk), ami nem mindig jelenti az Egyháztól való teljes elfordulást, de oka a vallásosság és egyháziasság között beálló szakadásnak. A kető közötti egységet újra megteremteni: ez az Egyház mai legfőbb feladata. Ehhez azonban szükséges, hogy újra világosan álljon a hívő ember tudatába az az igazság, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia az alapja az Egyházhoz való kötődésünknek, és hogy kereszténynek lenni annyit jelent, mint beke-
