A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
157 R ómától mindig messze estek és elsza- I II II II II II II II ll II II II II I kadásuk egyik oka is a távolság volt annak idején. Egyiptomban, Iránban, MÚLT és JELEN Szíriában, Irakban, Libanonban és Izraelben ősidők óta ott laknak és Krisztus □□□□□□□□□□□□□ hitét nehéz évszázadok folyamán ők tartották fenn ezeken a területeken idegen támadások és a latin kereszténység kiközösítő intézkedései ellenére, összesen tizennégy milliónyian lehetnek, skizmák folytán többféle egyházra bomolva. Történelmükről köteteket lehetne írni, csillogó pompa és nyomor, diadalok és katasztrófák egymást váltják benne és két nagy águknak sorsában vázolnánk fel változatos pályafutásukat: a nesztoriánusokéban és a koptokéban. Előbb azonban azt hangsúlyoznánk, hogy ez a közelkeleti világ az Egyház bölcsője. Krisztus után 36-ban baktatott öszvérháton Damaszkusz felé egy zsidó, de római polgársággal rendelkező tarzusi család sarja, Saul, aki sátorkészítő mester volt, de gondos nevelést is kapott s mint a korabeli értelmiségi emberek, görögül is tudott. Megrázó élmények hatására lett kereszténnyé s ő a nem-zsidó, pogány világ kezdte terjeszteni a kereszténységet. Előbb a mai Szíria területén, Történelmi áttekintés: Közelkelet Ortodoxai aztán Macedóniában. Krisztus követőit is, 43-tól kezdve, Antióchiában nevezték először keresztényeknek. A római birodalomnak fontos nagyvárosa volt ez Szíriában s 46-ban már jórészben keresztény, amikor Rómában a császár még összetéveszt zsidókat és keresztényeket. A zsidókat kiutasító rendelkezésében az a meg- okolás olvasható, hogy a kiutasításra azért került sor, mert ”a zsidók Kresztosz nevű vezetőjük nevével keltenek zavarokat és békétlenséget”. Közelkelet vallásos beállítottsága miatt hamar befogadja a kereszténységet, de nem elégszik meg a hittel, a világos görög szellem (Antióchiától Alexandriáig és Bizáncig) rendszerezni is akarja. S amíg Nyugaton lassan megszületik egy száraz, de világos teológia, Közelkeleten csakhamar szakadást okoznak az egyházakban a teológiai rendszerek. Alexandria szemben áll Antióchiával Krisztus kettős, emberi és isteni természetének magyarázásában. Ekkor már az ötödik században vagyunk s a nagy vita két főszereplője Cyrill, alexandriai pátriárka és Nesztóriusz, Konstantinápoly a- rab származású pátriárkája, aki az antióchiai iskola híve volt és az okozta vesztét, hogy Máriától megtagadta az ’’Istenanya” címét és csak a ”Krisztus-szülő” kifejezést volt hajlandó használni. Amikor az efezusi zsinat 431-ben e miatt elítéli, el kell hagynia Konstantinápolyt és a szír-iraki határvidéken élő híveivel megalakítja a nesztoriánus egyházat, mely liturgiájában a legősibb keresztény szertartásokat máig megőrizte és szertartásainak nyelve is az arámi, melyet Krisztus is beI
