A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
156 a kereszténység a legjobb példa rá). Az ember mindig képes volt embertársának esni a vallás nevében. Az üldözések alatt is egymást marcangolták a különféle keresztény szekták már a római birodalomban is annyira, hogy maguk a pogányok is botránkoztak rajtuk. A középkor máglyái sem az "Isten szíve szerinti vallásos buzgóság" példái. Az, amit a keresztények az elmúlt kétezer év alatt olykor másvallásúakkal tettek, fájdalmas példája annak, mennyire nem ismerték sem az Atyát, sem az Ur Jézust. Mintha a gonosz vigyorogna ránk az autodafék, a pogromok, a koncentrációstáborok vakbuzgósága mögül. A szegényekkel való bánásmód s ami még rosszabb: annak teológiai igazolása, a rabszolgaság jogi létezése éppen a keresztény népek között, egészen a 19. század közepéig; a gyarmatosítás helyeslése, megáldása; a háborúk apológiája, stb. stb. mind-mind jó példa az Ur Jézus fentebbi szavainak igazolására. Tartsunk gyakran lelkiismeretvizs- gálatot: vajon elveinkben, mindennapi életünkben nem vétünk-e mi is a fön- tebbi nagy igazságok ellen. Hogy valóban úgy élünk-e, ahogy azoknak kell élniük, akik igazán ismerik az Atyát és az Atya küldöttjét, az Ur Jézust? Metykó Edit En nem vagyok csak... Én az vagyok, ki őrzi a lelkét, tűr és kér és vár és sír és remél, míg egyszer Rádtalál. 1977. május 17 Én nem vagyok csak test alvó és élő, szenvedő, síró, sárban fetrengő Én nem vagyok csak száj faló, rágó, ízeket csettintő, testvért-szóló, bántó Én nem vagyok csak fül kíváncsian halló, tam-tam dobra-rezgő izgalmakra váró Én nem vagyok csak orr földi örömökre, illatokra kész ájult gyönyörökre Én nem vagyok csak szem közel-távolnéző vaksi, dioptriás galaktikát kérő Én nem vagyok id eg-roncs szélfútta levél, ordító-vonagló, ki semmit sem remél...
