A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
151 nos a régebbi neveléstanban szekszuáletikává hegyezték ki a keresztény erkölcstant. Arra tették fogékonnyá a lelkiismeretünket, hogy jaj, csak valami "csúnyát” ne nézzünk, hallgassunk vagy gondoljunk - és sokkal kevesebbet törődtünk azzal, hogyan valósítjuk mega sze- retetet. Áll ez még a papokra is. Bizony, ha megszívlelnénk a "hagyd ott ajándékodat” felszólítást, lehet, hogy a misére járók felének e- lőbb el kellene menni — megbékélni egymással. C7/ü/önösen a lelkigyakorlat ideje jó alkalom arra, hogy revideál- ( J\ juk a szeretet terén való magatartásunkat. Amikor Délvidéken a népmissziókat tartottuk, péntek volt mindig a ” kiengesztelődés napja”. Szépen megértették a szükségességét, és olyankor mindenki nyilvánosan bocsánatot kért mindenkitől. Lelkipásztor a híveitől, hívek a pásztortól, gyerekek szüleiktől, szülők gyerekeiktől, szomszéd a szomszédtól, stb. Megesett, hogy odajött hozzám valaki és azt mondta: ’’Missziósatya, a fiam Ausztráliában van, de megírom neki, hogy megbocsátok!” Mindenki odajárul a kereszthez és megcsókolja annak jeléül, hogy ki akar engesztelődni az Istennel, de egymással is kezetfognak a kibékülés szertartásaként. Ez az egymás iránti szeretet a kereszténység nagy ereje. így győzte le annak idején a kereszténység a pogány Rómát: a hitével és a szeretetével. Az emberek látták az életüket és csodálkozva mondogatták: "Nézzétek, hogy szeretik egymást” — hogy szeretnek mindenkit! Nem haszonlesésből, nem "kéz kezet mos” alapon, 50-50%-ban kell jót tennünk egymással, hanem: "ahogy én szerettelek titeket..." Pachomius, az egyik első és legnagyobb keresztény remete megtérése jó példa erre. Amikor befogták római katonának, Egyiptomon kellett átvonulniuk és sokat szenvedtek a tikkasztó sivatagi hőségtől. Mikor este tábort ütöttek, csak látja, hogy az ottani szegény fellahok (rabszolgák) tömegestül jönnek feléjük és néhány banánt, vizestömlőt, stb. tartanak a kezükben, hogy azt a keveset, amijük van, megosszák velük és felüdítsék őket. Elképedve kérdezte társaitól, kik ezek az emberek. Megtudta, hogy keresztények és ez a tapasztalat késztette arra, hogy közelebbről megismerkedjék ezzel a tanítással és azután e- gész életét Istennek szentelje és a remeték atyja legyen. Nézzünk csak vissza életünkre: hol találkoztunk mi a keresztény szeretettel? — és adjunk érte hálát. Es a mi életünket nézve találkozhatott-e valaki általunk Krisztussal? Nem azért kell szeretni felebarátunkat, mert megérdemli, hanem mert Krisztus mondja. Az Egyház története ragyogó példáit mutatja a tevékeny keresztény szeretetnek. Ott van — hogy magyar vonatkozású dolgokat említsünk — Toursi Szent Mártonnak, Szombathely nagy szülöttjéI
