A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

132

□□□□□□□□□□□□□ W 2. vatikáni zsinat szerint a

szentségek célja az ember PROBLÉMÁK és MEGOLDÁSOK megszentelése, az Egyház fölépítése és az Isten dicsőítése (SC59). A □□□□□□□□□□□□□ szent liturgiáról szóló rendelkezés emellett aláhúzza azt is, hogy a szentségek jelek és ismeretet közölnek, ezért lényegesnek tartja, hogy a szertartások könnyen felismerhetők és lényegre mutatók legyenek. Ezért vezette be az Egyház a népnyelv használatát és az új szentségi szertartásokat. Az egyik ilyen változásról, ami lassan az egész világon elterjed, a kézből való áldozta- tás jelentőségéről szeretnénk szólni az alábbiakban. Bevezetőül vessünk egy pillantást a jelek fontosságára.

Helen Keller önéletrajzában (Helen Keller és Ann Sullivan, Prugg Verlag, 1976) leírja, hogy másféléves korában súlyos betegség következtében elveszítette szemevilágát és hallását. Csak tapintó és

Babos István

A kézbe-oldoztatas

szaglóérzékeivel tudott valami kapcsolatot tartani a külvilággal. Sejtette, hogy édesanyja és barátai nem jeleket használnak, mint ő, amikor éhesek, vagy fáznak. Valami fogalma volt a beszédről, mert sokszor két beszélő személy közé állt és ujjaival érintette mozgó ajkukat. Sejtette hogy valami közlés történik, de nem tudta, miről van szó. Ez annyira elkeserítette és kihozta sodrából, hogy visított, rugdalózott, amíg teljesen ki nem merült. Hét éves volt, amikor nevelője, Ann Sullivan, tapintás útján küldött "Morse jeleket" értelmének, megtanította beszélni és így kapcsolatot tudott teremteni a külső világgal. A beszéd elsajátítása nemcsak azt tette lehetővé, hogy megérttette magát az emberekkel, hanem azt is, hogy a vak és süket kislány csodálatos és gazdag lelki világa ismerős lett kortársai előtt.

Mi ritkán gondolunk arra, hogy a tárgyak és személyek jelenléte különböző. A tárgyak egyszerűen ott vannak előttünk, a széket vagy padot mindenki egyformán elfoglalhatja. A tárgyak mindenkit egyformán szolgálnak. A személyek jelenléte cselekvő. Tele van mondanivalóval. Mozdulataink, arcvonásaink vonzanak, taszítanak, és kifejezik belső világunkat. A harcot feladó katona felemeli kezét - je-