A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

122 letek, bizottságok, meg a párt vezető tagsága mind idősebb embe­rekből vótt... hiába veszekedtem velük... tudja, leszavaztak... Azt mondták, majd ha az ifjabb nemzedék lesz többségbe, akkor csinál- hattyuk, ahogy tetszik, de míg űk ott vannak, le fogják szavazni. — Hát akkor minek választottak meg, kiabáltam. — Minek? Mer a fiatal csikó jobban húz, de a gyeplő a mi kezünkbe lesz! - nevettek. Úgy látszik, Dani gazda az emlékek hordójának mai napra el­érte a fenekét, mert hallgatásba fogott. — Nos, gazduram — törte meg a csendet a pap — hát ilyen a világ. De hiába minden erőlködés, csak változik. S mi is vele. — Hát úgy lehet valahogy - sóhajtott az öreg. — De a legkese­rűbb, amit most, mint kiérdemesült, sokszoros elnök tapasztalok... Mer hát tuggya, hogyan van... az ember csak eljár továbbra is a párt­ba, egyletbe, szövetkezetbe, még néha a községházára is. Oszt most mán nálam fiatalabbak vannak ott. Oszt ha néha tanácsot akarnék ad­ni nekik, tuggya, mi a fizetség? — Hej, öregapám, nem Deák Ferenc i- dejét éljük ma! Lehet, hogy régen úgy vótt jó, de nekünk nem... Né­ha hallom is, hogy súgdosnak egymásnak: No, az öregnek is begyepe­sedett mán a feje... Se füle, se farka annak, amiket mondogat... — Hát lássa, mikor fiatal vóttam, azt mondták, várjak, míg benő a fejem lá­gya... Mikorra benőtt, azt mongyák, hogy mán be van gyepesedve... Hát ilyet kell megélni annak, aki egész életében a közért áldozott... A gazda is meg a pap is szó nélkül pipázgattak. Szemük elme-, rült a messze múltba, ahogy ment a füst után. Mind a kettő elég ta­pasztalt volt ahhoz, hogy lássák: Ádám-Éva óta ez mindig így volt a világban. A nemzedékek váltják egymást. A fiatalok jönnek, az öre­gek mennek, a történelem pedig halad a maga útján. — Tudja, gazduram - szólalt meg a pap — úgy van ez, mint a színdarabban. Emlékezzen vissza, mikor legényegyleti elnök volt és műkedvelősködtek... Megkapják a szereplők a kiírt szerepeket s záró­jelben ott van: (János bejön a jobboldalon)... aztán mikor elmondta a mondókáját, új zárójelben: (János eltűnik a balfenéken). — Hát akkurátosan úgy van, főúr! - s megindultak hazafelé. Faji előítéletek - ébredezőben... Angolok és Színesek B rixton Londonak a Temze déli partján lévő külvárosa. Olyan a hí­re, mint NewYorkban Harlemnek vagy Párizsban a Goutte-d’Or környékének. Besőtétedés előtt érdemes távozni be­lőle - ajánlják a turistáknak. Brixton

Next

/
Oldalképek
Tartalom