A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
123 a legfeketébb negyede Londonnak. A lakósok egyharmada nyugat-indiai fekete, akik a napsütötte Antillákról vándoroltak ide. Tavaly nyáron tüntetések, súlyos sebesültekkel járó összecsapások jelezték, hogy az idegenek, a bevándoroltak faji előítéleteket ébresztenek a londoniakban. Nem szívesen beszélnek róla. Egy gyerekkocsit toló fehér fiatal- asszony Brixton egyik áruházában (a riporter kérdésére: fél-e itt élni?) ezt mondja: Dehogy félek. Persze esténként nem járok ki. De a szomszédaim is színesek és nagyon kedves emberek. A beszélgetés során az is kitűnik, hogy nem tartja gyakorlatban kivihetőnek a Nemzeti Frontnak azt a tervét, hogy a színeseket telepítsék vissza hazájukba (ez a terv a túlzó konzervatív képviselőnek, Enoch Powellnek agyában született meg), de azt nem bánná, ha egy új bevándorlási törvénnyel megnehezítenék a színesek Angliába áramlását: A lányom jövője miatt, mondja és ránéz a kocsiban alvó kisbabára. Nincs több szerencséje a riporternek egy középkorú fekete férfivel se, aki a London Transport egyenruháját viseli: Problémák? Itt? Nagy-Britannia polgára vagyok, miért lennének nekem problémáim? Brixton külső képében szinte semmi sem utal ghettó jellegére. Míg London nyugati negyedeiben az üzletek, mozik, kávéházak, javító műhelyek cégtábláin sok a hindú, a pakisztáni (a keleti negyedekben meg héber) felírás, addig itt minden angol, a kiskereskedők között is legfeljebb egy-egy pakisztáni képviseli az idegen elemet. De épp ez mutatja Brixton problémáját: a feketék itt nem tulajdonosok, hanem a legalacsonyabb rendű munkákat végzik, amikre mások nem vállalkoznak. Polgárháború küszöbén állunk, i- jesztgette követőit a véres nyári zavargások után Enoch Powell s eszméinek egyre növekszik a tábora, országszerte összejöveteleket rendeznek, ahol azt hangoztatják, hogy a fehér faj türelme végére ért, a színeseket saját érdekükben és a nemzeti kultúra védelmében tíz éven belül ki kell utasítani. Csaknem két millió... A számok ékesen beszélnek. Nagy- Britannia 56 millió lakosából egy millió 900 ezer színesbörű, ami annyit jelent, hogy minden huszadik újszülöttnek barnás vagy fekete a színe. Szüleik az Uj Commonwealth országaiból, a régi angol gyarmatokról jöttek és főként a nagyvárosokban telepedtek le: London, Liverpool, Birmigham, Manchester, Leichester, Wolverhampton. A kiutasítás hívei azt már nem említik, hogy a csaknem két millió színesnek majdnem a fele már Angliában született. Arról is hallgatnak, hogy a színesek önkéntes kivándorlása 1971 óta é- vente felülmúlja a bevándorlók számát. Az angliai faji probléma, amelyet sokan Anglia legnagyobb háború utáni problémájának mondanak, az 1950-es években keletkezett, amikor a munkás kéz hiánya miatt a kormány arra határozta magát, hogy gyarmatain és volt gyarmatain toborzóirodákat nyit a kivándorlásra vállalkozó munkaerők számára. Tíz-, később százezrével érkeztek akkor Indiából, Pakisztánból és az Antillákról a brit alattvalók, akik megszállták a nagyvárosok elhanyagolt szeI
