A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
116 Regimini Ecclesiae Universae konstitúció, a- melyet VI. Pál 1967 augusztus 6-án adott ki és V. Sixtus óta a legátfogóbb átrendezési tervezetet tartalmazza. A Kúriát azonban az átszervezés ellenére is gyanakvó szemmel nézi a katolikus világ, mintha attól tartana, hogy öreg épületének csak a homlokzatát alakították át, belül minden maradt a régiben. Ahogy az amerikai pap-szocilógus, Andrew Greeley irta: ”A püspökök és teológusok győztesen kerültek ki az újjáalakításért folytatott küzdelmekből a zsinaton, hogy aztán csatát veszítsenek a Kúriával szemben a zsinat után. A Kúria átalakítása, nemzetközibbé tétele csak külső látszat”. Az események közeli szemlélői, a rómaiak ellenszenvet éreznek a Kúria iránt, de nem a Vatikán irányában (valószínűen a pápa személye miatt) - legalábbis ezt mutatta ki a Gregoriána-egyetem egyik közvéleménykutató vállalkozása. A zsinat előtti Kúriáról a közfelfogás azt tartotta, hogy az ima, az előítéletek és az abszolutizmus csodálatos keveréke. A kommunista-ellenessé bevehetetlen erődjének látszott, az volt a híre, hogy ’’évszázadokban gondolkodik”, gyanús szemmel néz mindenre, ami új, és képes a püspökök és teológusok megrendszabályozására - amit a század eleji, modernisták elleni hajszában be is bizonyított. Egyesek a Vatikán Pentagonjának tartották a Kúriát. Valóban nagy hatalommal rendelkező vezérkarokból állott, élükön néhány, öt-hatnál sohasem több, bíborossal. Ezek tartották kezükben a kulcspozíciókat, irányították a világ püspökeit, akiket a központi kormányzat vidéki megbízottaiként kezeltek. A zsinaton néhány bíboros kezdte a támadást a régi Kúria ellen. Az 1963-as kon- klávén is hangzottak el kérelmek megreformálására. Az új pápa, VI. Pál, aztán 1965. általános elk Az órákat valószínűen azért vezették be, hogy véget vessenek a tisztviselők távol- maradásának. Mindenesetre rövid volt az é- lettartamuk: 1969-72 közt voltak működésben és a leghevesebben ellenzett újítások december 7-én, pár órával a zsinat bezárása előtt bejelentette a Kúria főhivatalának, Ot- taviáni bíboros Szent Offíciumának reformját. A következő hónapok folyamán új emberek kerültek a régi rómaiak helyébe. A francia Gábriel Garrone és Jean Villot, a belga Charles Moeller ekkor tűntek fel a dikasz- tériumok élén. 67-ben aztán megjelentek a pápa régi diplomata ismerősei. Sergio Pigne- doli a Propaganda Fide élére, Giovanni Be- nelli pedig a helyettes államtitkár tisztjébe. Két hónappal a reformok életbelépte u- tán kialakult az új szervezet végleges képe. A megmaradt és átalakított kongregációk é- lén az államtitkárság állott, megnagyobbodott irányító hatalommal és közvetlen kapcsolatban a pápával. A szándék világos volt: megszüntetni a régi, többé-kevésbé önálló egységeket és a pápa közvetlen irányítását biztosítani. Ugyanakkor a püspököket is bevonták a Kúria kebelébe: a különféle kongregációk tagjai lettek - de egy kis megszorítással. A régi rendszerben ezek az állások é- letfogytiglanra szóltak, most, hogy felfrissítésüket biztosítsák, öt éves időtartamra. Az új rendszer igazi irányítójává a helyettes államtitkár, a szubsztitútus, Benelli lett. Semmiféle dokumentum ki nem kerülhetett a Kúriából az ő jóváhagyása nélkül. Külön szakemberekből álló, inkognitóba rejtett munkatársai olykor változtattak is rajtuk, máskor pedig egyszerűen visszavetették őket. A hivatalok tisztviselői új munkaszabályzatot kaptak. A folyosókon feltűntek az automata-órák a hivatalnokok megjelenésének és munkaidejének ellenőrzésére. A hét hat napján kilenctől fél kettőig kellett dolgozniuk s egyszer egy héten délután 6 és 8 között is. Az államtitkárságon, ahol az új helyzetben a munkák felszaporodtak, egy héten háromszor kellett délután is bemenniük a hivatalnokoknak. edvetlenedés közé tartoztak. Voltak hivatalnokok, akik kifogtak rajtuk. Bejöttek, lepecsételhették vele kártyáikat, aztán a földalatti folyosókon át, amelyek a kongregációk épületeit a via della Conciliazione alatt egymással össze
