A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
117 kötik, egy másik hivatal kapuján kiléptek az utcára. Mihelyt kitudódott, eltorlaszolták a földalatti folyosók bejáratait. Az államtitkárságon automatákat állítottak be, hogy e- lejét vegyék a személyzet kávéházba kijárásának. Ezek az apróbb technikai újítások arra engednek következtetni, hogy az egyházi hivatalokban sem mentesek a tisztviselők az u- nalomtól, amit egyhangú munkájuk okoz. A Palazzo Apostolico harmadik emeletén, a ’’központban” dolgozó magasabb tisztviselők közül mondta állítólag valaki: ’’Százával írjuk a leveleket, a legkülönfélébb, de igazában jelentéktelen ügyekben s közben a történelem elhalad felettünk. Az egész csak i- dőpocséklás”. Sok hivatalban a monszinyó- rék csak ülnek íróasztaluk mellett és breviáriumukat olvassák, vagy a napüapokat. A bejövő levelek száma erősen lecsökkent, mióta bizonyos ügyekben a püspökök lettek illetékesek s nem kell Rómával levelezni miattuk. De az elkedvetlenedésnek nemcsak eszmei okai vannak. Egyes esetekben gazdaságiak is. Pár évvel ezelőtt a San Damaso udvar, amelyik a Vatikán legexkluzívabb részének számít, falain gáznyomásra működő festékes kannákkal rajzolt feliratok voltak láthatók, amelyek a pápai enciklikák szociális tanaira emlékeztettek, mint: ’’kevesebb enciklikát, több igazságosságot!”, vagy: ”a Populorum Progressio elvei a Vatikánra is érvényesek!”. Az ületékesek erre egy új hivatal felállításával válaszoltak: a Szentszék személyzeti ügyeinek irodájáéval. Az irodák alkalmazottai nem tömörülhetnek szakszervezetekbe, bár nagy különbségek vannak soraikban és bizonyos rétegek az irodák ploretariátusát centralizáció é Az alacsony rangú tisztviselők között az olaszok vannak többségben (258 a 132 i- degennel szemben), a magasabb beosztásokban észlelhetőbb a nemzetközi jelleg: míg 67 -ben 11 olasz prefetti mellett 9 idegen volt, ma csak 8 olasz van és 12 külföldi. E 23 magasrangú tisztviselőből 12 nem kúriai karriert futott be, hanem nagy egyházmegyék é- léről, lelkipásztori tapasztalatban gazdagon kerültek hivatalukba. A közepes rangú bealkotják. A szerzetesnővérek üyenek, akiknek száma megháromszorozódott a hivatalokban, akiket napidíjasokként fizetnek, öt évre szól szerződésük s amikor lelépnek egyszerű köszönettel búcsúznak tőlük vagy egy pápai emlékéremmel. A magasabb hivatalnokok némelyikét nem gazdasági természetű okok kedvetlenítették el, hanem a módszer, ahogyan a helyettes államtitkár az ügyeket vezette. Msgr. Benelli az irodafőnököket is telefonon át dirigálta s mikor bíborossá tették és Firenzébe került érseknek, sokan úgy gondolták, hogy a pápa a sértődött Kúriát akarja kibékíteni. A Kúria reformja s a hatalom fokozott központosítása történetesen épp akkor ment végbe, amikor a futurológusok a vallások bürokráciájának eltűnését jósolják, a 20. század hívő embere pedig egyre idegenebbül áll az intézményes egyházzal szemben. A Kúria létszáma 1,322 volt 1961-ben, 3,146 1977-ben. A római elem visszaszorult a külföldiek mögé. Míg 1961-ben 749 olasz mellett 537 nem olasz dolgozott a Kúrián, 77-ben 854 olaszra 1,406 külföldi esik. Az állandó jellegű funkcionáriusok között nem sok viszont az idegen. Náluk 1961-ben 268 volt az olasz, 72 a külföldi; 1970-ben 318 o- lasz és 182 külföldi. Ha világrészek szerint nézzük: a Kúrián 1961-ben 1,175 volt az európaiak száma (az akkori állag 88.9%-a), afrikai 7, dél-amerikai 38, észak-amerikai 77, ázsiai 23. 1971-ben: 1,783 európai (78.9%), 57 afrikai, 112 dél- és 174 észak-amerikai, 114 ázsiai. Ha most megint az állandó jellegű beosztásokat nézzük, kitűnik az európaiak fölénye: 61-ben 451 (90.2%), 70-ben 334 (95.5%). s takarékosság osztásokban nem nagy a múlthoz viszonyítva a változás: a titkárok közül 67-ben 14 o- lasz volt, 6 idegen; ma 13 olasz és 8 külföldi. A titkárok és segédtitkárok többsége a hivatalok alsóbb beosztásaiból küzdötte fel magát, alig van közöttük, aki előbb lelkipásztori munkát végzett. így a hivatalnokok nagy többsége a Kúria emlőin nevelkedett s a Kúria szellemének ők igazi letéteményesei és továbbvivői, nem a 60%-ban nemzetközi
