A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
-61 Lyonból Paray-le-Monialba igyekezett, Alacoque Szt. Margit városába. Ő sem tudott továbbutazni. Közös balszerencsénkben legalább annak örültem, hogy ösz- szeismertettem a két kiváló lelkipásztort: Fülöp Gergely dél-franciaországi magyar lelkészt Francis Larkin Milwaukee-beli atyával, a családfelajánlások világjáró vándorapostolával. Gyakran megtapasztaljuk, hogy amikor az élet akadályokat állít az ember útjába, a jó Isten más módon nyújt felénk valami értéket. Mivel így Lyonban maradtam, arra is lett alkalom, hogy Fülöp atya elvitt a közeli Dardillyba. Megálltunk egy zárt templom előtt: itt keresztelték Vianney Szt. Jánost. Majd egy közelben lévő öreg házba kopogtattunk be, ahol a Szent született és élt ifjúságában. A régi ház tele van az ő emlékeivel, a gazdálkodó- és pásztorélet munkaeszközeivel, a Szent mondásaival. A lelkipásztorok példaképe, nagyapáink kortársa, ilyeneket mondott: "Amikor papot látsz, jusson eszedbe az Ur Jézus" - "Ha egy angyallal és egy pappal találkoznék, először Isten papját köszönteném. Az angyal Isten barátja, a pap azonban a jó Isten helyében áll" — "Amikor a pap feloldozást ad, nem azt mondja, hogy Isten megbocsájt, hanem azt: ÉN téged feloldozlak" — "Ó, ne beszéljetek soha rosszat a papokról" - "Ha a vallást el a- karják pusztítani, azzal kezdik, hogy támadják a papot, mert ahol nincs pap, ott nincs áldozat, ott megszűnik a vallás". A sztrájk miatt nem tudtam volna átjutni Genfbe. Fülöp atya megtoldotta nagylelkűségét azzal, hogy kocsival átvitt. Közben egy másik magyarnak is tett szívességet, aki velünk jött, hogy hivatalos teendőit elintézhesse Genfben. Onnét vonattal utaztam tovább Lausanneba. Két olasz apáca kedvesen segített csomagjaimmal, végül behívtak saját taxijukba, s engem letettek Rába Lukács pálos atya, magyar lelkész otthona előtt. A Marienheimban szállásolt el. Erké- lyes szobám a genfi tóra és a szemközt magasodó savoyai havasokra nézett. Szombaton este Lausanne-ban beszéltem, vasárnap pedig Genfben, az ott élő magyaroknak. Itt is tettünk magyaroknál látogatásokat. Jómódú család erkélyéről megláthattam a Mont Blanc hótakarta csúcsait... Hallgatóságomból valaki elmondta, hogy Rómában volt és segített Slachta Margit testvérnek akkor, amikor a háború vége felé ott járt a szlovákiai zsidó kitelepítések leállítása érdekében, s hogy ő segített Margit testvérnek, hogy Spellman bíboroshoz bejusson, hajnali négy órakor mondott szentmiséje után, amikor már indulóban volt vissza Amerikába... Találkoztam magyar családdal, akik három gyermekük mellé egy nyomorék néger fiút örökbefogadtak, mert az pici korában, egy árvaházi látogatásuk alkalmával hozzájuk futott "papa, mama" kiáltással. (Ilyen magyar családok-is vannak...) Egy piac-kutató szociológus-pszichológus azt mondta, hogy nem találhattam volna jobb beszédtémát, mert a mai ember alatt inog a talaj, s mint a vízben fuldokló, az Egyház felé azért nyújtja ki kezét, mert ott remél szilárdságot, elveket, létbiztonságot. A mi nagy Eszményképünk éppen ezt a szilárdságot képviseli az Egyházon belül is.
