A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-62A családok látogatása során — mint utam előző szakaszaiban és a későbbi hónapokban is — betekintést nyertem a külföldre szakadt magyarság értékeibe és szenvedésének örvényeibe: szétszakadt családok, otthonrekedt házasfél, új, egyházilag nem érvényes házasságkötések, idegösszeroppanás, reménytelenség, öngyilkosság... Valóban, a sajátos magyar lelkipásztori munkára szükség van mindenfelé.

JUlájus elején Hollandiába volt meghívásom. S'Hertogenboschban, a Magyar * Házban ismét egy odaadó, buzgó, híveiért fáradságot nem néző lelkipásztort ismertem meg Hegyi György atya személyében. Hétköznapokon a vendégszoba szolgált kápolna gyanánt. Ott mutatta be a szentmisét egyszerű asztalnál, de mély buzgósággal. Az atya "egyházközsége" egész Hollandia területe. Három magyar kedvesnővér segítségére van ebben a munkában, és egy holland születésű ágostonrendi nővér. A magyarok közül Corona nővér jöttét Hágából, állandóan velünk volt, mialatt Hollandiában tartózkodtam. Szombat délután Arnhemben volt a szentmise az Insula Dei kolostorban, Corona nővér rendtársainál. A magyarnyelvű szentmisét követte az én előadásom. Vasárnap délelőtt Amsterdamban, a Szent Ignác kollégiumban volt hasonló program. Délután már Utrecht- ben voltunk. Itt egy óriási, modern épületcsoportban, amerikai méretű üzletházban, az ú.n. Hoche Catharijnban holland nővérek gondoznak egy kápolnát és e- lőadótermet. A kápolnában állandóan őrzik az Oltáriszentséget, de az nyitva van ekumenikus célokra. A magyar szentmisét is itt tartják rendszeresen.

A közbeeső időben, mialatt egyik városból a másikba utaztunk, rövid látogatásra betértünk Hilversumban az Ágostonos nővérekhez, Amsterdamban pedig Corona nővérrel egy órát gyönyörködhettünk az állami múzeum gazdag Rembrandt-gyűjteményében is, mialatt az atya egyéb hivatalos ügyeit intézte a városban. Ezen a felejthetetlen hétvégen sokat kellett száguldoznunk Hollandia tágas mezői között. A jó Isten ragyogó napsütésben elém tárta természetes valóságában a nagy festők műveiről ismert jellegzetes tájakat: szélmalmok, legelésző csordák, virágos kertészetek, tulipán-színfoltok és gondosan épített gátak, szabályozott víziutak mentén haladtunk.

M^lásnap ismét útra kellett kelnem. Vonatra ülve, Maastrichten keresztül a belgiumi Liege-be utaztam. Napsugaras melegből a komor, füstös bánya- és gyáripar vidékre. Itt Dobai Sándor atya a magyar lelkész. Az örökimádó, Maria Reparatrixról nevezett nővéreknél volt a magyar gyűlés, őnáluk szálltam is meg. Néhány évvel ezelőtt régi zárdájuk épületét átcserélték egy központi fekvésű, modern felhőkarcoló legfelső emeletére. A ház földszintjén lévő kápolnát is ők gondozzák. A kápolna nyitva van a környék lakosai és a közelben lévő e- gyetemi hallgatók számára. A budapesti Üllői-útról ismert örökimádó nővérek buzgó apostoli tevékenységet fejtenek ki a legkülönbözőbb területeken. A szobát, melyben laktam, két napra a belga Soeur Renée adta át, aki — mint "tanú