A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
-567FÉLREÁLLITOTT EGYHÁZIAK. A hatóságoknak jogukban áll megvonni a papoktól a ’’működési engedélyt”. Ez többféleképpen történhet. Idő előtt nyugállományba helyeznek valakit. A szerzetespapok 1950. óta nem végezhetnek lelkipásztori munkát. Az apácák, akik rendjük feloszlatása után gyógyíthatatlan vagy szellemileg visszamaradt gyermekeket gondozó intézetekben ápolónőként helyezhedtek el, újabban elvesztik ezt az állásukat is. ’’Karitász-otthon”- nak nevezett koncentrációs kolostorokba gyűjtik őket, ahol semmi más feladatuk nincs, mint hogy halálukra készüljenek. Az így hivatásuk gyakorlásától megfosztott szerencsétlenek aztán úgy érzik, hogy nemcsak a társadalom, hanem az Egyház sem számít rájuk, mindkettőnek kitaszítottjaivá lettek. Mit érezhetnek azok a szeizetespapok, akik jó huszonöt esztendeje nem mondhatnak misét nyilvánosság előtt, sem lelkipásztori működést nem folytathatnak? Ha mégis megteszik, magukat is, másokat is veszélybe hozhatnak. S mindezt csak azért, mert hivatásukhoz hűek maradtak. A papoktól egyébként nem azért vonják meg a működési engedélyt, mert ellenzéki politikai szervezkedésbe kezdenek vagy fegyelmi kihágást követnek el. A leggyakoribb ok inkább az, hogy a pap komolyan veszi hivatását, hatással van az emberekre, főként gyermekekre vagy fiatalokra, esetleg felemeli szavát a hatóságok illetéktelen és törvénysértő beavatkozásai ellen. A buzgó papok tragikus helyzetét csak bonyolultabbá teszi, hogy többnyire paptestvéreik sem értik meg egészen s okosság címén arra figyelmeztetik őket, hogy ne dolgozzanak annyit, legyenek e- lővigyázatosabbak, vonuljanak a háttérbe, ne veszélyeztessék egzisztenciájukat és ne ellenkezzenek a hatóságokká. Ha azután az ilyen buzgó pap megkapja a püspöki irodától (az állami hatóságok kényszerítése folytán) a rettegett értesítést: ”A (dátum)-án hozott döntés áapján megvonjuk Öntől a lelkipásztori munkák végzésére adott engedélyt”, a legtöbb e- setben minden kapcsolata megszűnik az egyházi hatóságokká is. Mit tehet? Várhat. Kérvényeket nyújthat be, amelyekre soha válasz nem érkezik. Tökéletesen és teljesen elfeledkeznek róla. Az engedély elvesztésével együtt jár, hogy a papi összejöveteleken sem vehetnek részt, újságba, folyóiratokba nem szabad ímiok, nyilvánosság előtt nem tehetnek ”a papság és a hívő nép nevében” semmiféle kijelentést, és külföldre sem utazhatnak. Az államtól az egyházra nehezedő nyomás súlyát mutatja ezeknek a buzgó papoknak a sorsa, akik hűségük következményeként szigetelődnek el az egyháztól és érdekükben semmi sem történik. körmenet Lőcsén
