A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

-5­séget, békét erőt, vigaszt találhatnak, csak Jézus... — Nem kell-e szívem mélyéig és minden erőm odaadásáig hálásnak lennem, hogy mindenek után még ennyire felhasználsz, hogy ezt az új lehetőséget adtad és évekig megtartottad... és ott tényleg annyit lehetett tenni. Ott tényleg őszintén köszönték, amit kaptak. Ott nem lehetett nem látni, hogy ezt akarod és talán arra készítettél mindig. Ott tényleg Téged hirdethettelek és semmi mást nem... — ígérted a Te békédet és annak hirdetőjévé tettél... Azért any- nyit imádkoztatsz és azért annyit szenvedhetek. önismeret, önnevelés. Nagyon kell nekem a kis dolgokban való hűség, mert kegyelembiztosító, akaratedző és a múltban is min­dig áldást-, békéthozó volt. — Tennivalók cédulája... Amit úgy megcsodáltam Kerkai páternél a szemináriumban, úgy feldícsér- tem Forró atyáról írt megemlékezésemben. Amire nekem na­gyobb szükségem van, mert én nem vagyok alapos német, ter­mészetem és születésem szerint. Ami nélkül magam is becsapom és kisebb-értékűvé teszem, mint lehetnék. Ami nélkül annyi csa­lódást okozhatok még ezután is másoknak, annyiszor bántha­tom a szeretetet, mert ígértem — és nem tettem... vállaltam — és lemondottam... vártak, kértek, bíztattak — és csalódtak bennem. — A ’’carpe diem” ilyen értelmű felfogása: reggeltől estig. Reg­gel jól indulni, a vállalkozó odaadás, a bizalom jegyében... Este főleg erre tekinteni, itt bánkódni, itt penitenciázni... Mise után pedig, ha lehet, külön kis Szentséglátogatásokban kérni is, vállal­ni is, és ha jön — mert jön, hiszen szavunkon fog az Isten, a ”szeretet-művész” — imával, jószándékkal, odaadással... — Las­san indulsz hazafelé, hiszen ’’hetven felé: hazafelé”... Lassan be­takarít az Isten... Légy érett kalász, jó termés és bőséges, száz­szoros... Neked is ez a legjobb, a többieknek is. Péter elesése. Az impulzív érzelmi túlfűtöttség adottság. Előnye­ivel és kínjaival együtt... Az előnyt kihasználni (írni, felvenni be­szédeket, el nem vesztegetni jó meglátásokat, képeket)... A ve­szélyre tovább és még tudatosabban vigyáznom kell. - Mint a kazánban a feszültséget, kocsin az olajhiányt, mint a kályhán a fűtés erősségét mérik, mechanikus eszközökkel és arra gyakran ránéznek, hogy baj ne legyen vagy robbanás... így kell, szinte szent mechanizmussal ellenőriznem magamat és belenézni a ka­zánba, mi forr, mi forrong ott (főleg kesergő, érvényesülést ke­reső vagy kislelkűen csüggesztő fantáziálás, sebeket nyalogató, sebekben vájkáló pesszimizmus vagy önigazolás) és mindezt le­állítani, felajánlva elviselni vagy egyszerűen, de tudatosan nézni:

Next

/
Oldalképek
Tartalom