A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

-6mi is az emberi szív — és ’’anima mea in manu mea semper” elvével kézbe venni magamat és elviselni. — Sokkal csendesebb lettem, az igaz. A hangoskodó, mindjárt ugró ember elmarad lassan... de nem lesz-e belőle gyáva (lusta, alázatba burkolt lustasággal)?... tehetségét, adottságait nem kamatoztató ember?

Teremjetek gyümölcsöt, de nem dumával és szép szóval, még- csak nem is lázas aktivitással, hanem kegyelmi sugárzással és é- lettel... ”A nap is legszebb naplementekor”, mert életalkonyukra beérnek Isten szentjei. Azzal, hogy vannak, hatnak és rámutatnak Krisztusra, Aki ilyenné tette őket, Aki így győzött bennük, Aki őket boldogítja (’’tehát engem is boldogíthat” — jön rá, aki találkozik velük...). — Milyen igaz kis Teréz és a virág hasonlata! Ha fénnyel és melegséggel teleitta magát, ha eltelt ízzel, illattal és színnel: észreveszik, megkívánják, örülnek neki... És legalább szebb lett tőle a világ... ’’Megszentelte Isten szent nevét”, hirdette létével, szépségével, illatával Azt, Aki miatt ilyen.

Cser László

Felnőni Benned!-elmélkedő imákbarátság

Vválás vagyok barátaimért, akik A 1 utam közben mellém szegődtek és utam közben - ha távolról, ha közelről - barátságukban megtartottak. Különösen hálás vagyok azoknak, akik nem kötöttek meg, szabadnak hagytak. Mert veszélye a barátságnak az, hogy a jóbarátok gyakran guzsbakötik egymást, szinte fuldokolnak levegőhiányban, agyonvigyázzák, féltik, ellenőrzik egymást, — a maguk énjét akaiják viszontlátni a másikon, a maguk akaratát erőltetik egymásra, a gyengébben győzni akar az erősebb s az szabadságát vesztve szenved. Hálát adok barátaimért, akik szeretnek és szabadnak hagynak. Hálát adok a Te barátságodért, csodálatos Isten, aki