A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

-53országával. Már a próféták nem győzték eléggé hangoztatni: addig ne várjuk, ne reméljük az Isten országának a beköszöntését, míg nem lesz igazságosság az Istent keresők között. Addig, míg lesz elnyomó és elnyomott, lelkiismeretlen gazdag és kizsákmányolt szegény. Míg erőszak, hazugság, képmutatás burjánzik az Isten népében. Nem a fényes istentiszteletekben, bőséges templomi áldozatokban, a templomoknak, szerzetesházaknak tett fejedelmi ajándékokban leli kedvét az Isten, hanem abban, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságban, irgalmasságban és hűségben. (Máté 23,24)

Az ’’Ország" másik ismertetőjele a béke, a békesség Istenének békéje (1 Tessz. 5,23), Krisztus békéje, amelyet a világ nem adhat. Nos, a béke elsősorban kibékülést, kiengesztelődést, megbocsátást, elfelejtést jelent a Szentírás nyelvén. Tehát mindenek előtt emberbaráti, társadalmi jellege van. Béke Istennel, béke a felebaráttal s béke önmagunkkal. Ilyen értelemben nevezi szent Pál Krisztust a mi békességünknek és kiengesztelődésünknek. (Ef. 2,14-18) S ugyanakkor a szív békéje is, amely minden értelmet meghalad. (Kol. 4,7)

Boldogok a békességesek — értsd: a békéért dolgozók, a békét előmozdítók — mert ők Isten fiai! Rájuk bízza Isten a kiengesztelő- dés szolgálatát. (2Kor. 5,12) Az ilyen értelemben vett béke több, jóval több, mint a propagandisták vagy a békemozgalmak és békekonferenciák nem egyszer erőszakos békéje. Ez természetes is, hiszen ”Isten békéjéről’ (Fii. 4,7), a Szentlélek ajándékáról (Gál. 5,22) van szó.

Ezt a békét ígérte meg Krisztus híveinek búcsúzáskor, az utolsó vacsorán. (Ián. 14,27) A békére is áll, amit Jézus a farizeusok igazságáról mondott. Ha a ti békétek nem múlja felül a világ békepropagandistáinak a békéjét, akkor nem mentek be a mennyek országába (v.ö: Máté 5,20).

Isten országának harmadik ismertetőjele az öröm. De nem a- kármiféle vígság, hanem a Szentiélekben való öröm. A japán Miki Ki- joshi szerint az élvezet, a szórakozás még nem maga az öröm, csak annak ’’pótléka’’. Azok világa, akik még nem ismerik, vagy már elvesztették, eltékozolták az örömet.

Szórakozást, élvezeteket pénzen is vehetünk. De nincs az a dúsgazdag kapitalista, aki pénzével csak egy kevéske örömet is tudna vásárolni. Mert az öröm is onnan felülről van, Istentől, az öröm forrásától. Az örömet is a Szentlélek adományai közé sorolja szent Pál (Gál. 5,22). Ezért van olyan sok szó róla a Szentírásban.

Már a régi szombatnap Isten örömének volt a napja. Azé az ö- römé, amelyre mi is hivatalosak vagyunk. Föltéve: ha hűségesek va