A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
-54gyunk Istentől kapott hivatásunk betöltésében és a felebarát szolgálatában. (Máté 25,22) Izrael ünnepei mind az öröm előízét próbálták a hívőkkel érzékeltetni. A kereszténység is a nagy örömhír evangéliuma, t.i. Krisztus föltámadásáé és az ebből fakadó örök élet jóhíréé. Az egész kinyilatkoztatás lényege bizonyos értelemben éppen ez az örömhír, mert Isten maga a szeretet. (1 János 4,8) így tehát csak az az igehirdetés a helyes, amely az igazságosságot, a békét és az örömet hirdeti az embereknek... A próféták szerint éppen ez a három: az igazságosság, béke és az öröm lesz majd a messiási kor hiteles igazolása. Ám Krisztusban maga a Messiás jött hozzánk és mégsincs igazságosság, se béke, se ö- röm a kereszténységben. Nem egy komoly, mélyen hívő épp ezen a- kad fenn, mert Krisztus eljövetele után kétezer évvel sem látja még az Egyházban megvalósulva az igazság, a béke és az öröm ígéretét. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Amint hogy Isten az emberre bízta a teremtést, miután a világot megteremtette: használja, élvezze, nemesítse, fejlessze (és ezért attól fogva az ember által megy tovább, lesz teljessé a fejlődés folyamata, az evolúció) — úgy az igazságot, békét, örömet is ránk, keresztényekre bízta Krisztus eljövetele óta. Hogy t.i. mi dolgozzunk értük, mi teremtsünk békét, örömet a társadalomban, családunkban, önmagunkban. Krisztus megmutatta rá az utat. A továbbfejlesztés, a beteljesítés, az evolúció a mi kötelességünk, a keresztény szeretet legszebb hivatása. Ilyen értelemben mi már benne vagyunk a messiási korban: rajtunk keresztül, általunk, bennünk kell eljöjjön egyre jobban, egyre közelebb az Isten országa, a valóban új világ, amelyben igazság lakozik (2 Péter 3,13) ^alottainfe: Sister Akwilína F.M.M. Sister M. Ersilia F.D.C. Dr. Székely Péter Dr. Villányi Pál Ploufragan, Franciaország Hackettstown, N.J. Amerika Torontó, Ontario, Kanada Torontó, Ontario, Kanada Nyugodjanak békességben! Elhunyt Olvasóink lelkiüdvéért havonta két szentmisét mutatunk be. Kegyelettel őrizzük elhúnyt Jótevőink és Olvasóink emlékét. Mivel a posta útján sokszor csak jóval jobblétre szenderültük után értesülünk haláluk híréről, mi is csak megkésve tudjuk Nevüket közzétenni.
