A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
-407asszony úgy látszik éhes is lehetett meg szomjas is, mert az adományt nem süllyesztette a tarisznyába, hanem leült a kapun belül az udvaron egy ott heverő vastag fatönkre, amit lócának is használtak néha. Elővette a fanyelű bicskáját, ami a kötője megett lógott egy hosszú madzagon a korcáról és jóízű csámcsogással majszolta a sárgadinnyét, nagyokat harapva hozzá a kenyérből. Zsuzsika is félénken letelepedett a rönk másik végébe és nagy szemmel szótlanul nézte a táplálkozási műveletet. A kéregető asszony már öreg lehetett. Hófehér volt a piszkos kendő alatt a kicsi kis kopott kontya. Akkora volt már csak, mint egy tyúktojás. Arcán ezer meg ezer ránc keresztül kasul. Nyakán lötyögött a sárga bőr. Zsuzsika arra gondolt, hogy éppen olyan, mint a kopasznyakú tyúkjuk. Szemöldöke nagy volt és bozontos, az is piszkos fehér. A szeme savó színű volt és kidülledt. Kicsi kis hegyes orra volt, melynek két oldaláról két mély barázda futott le egészen a szájáig. Csak néhány foga volt ritkásan s inkább az ínyével majszolta a kenyeret meg a dinnyét. Mikor befejezte az evést, száját összehúzta és Zsuzsika csak egy vonalat látott. Aztán az alsó ajkát beszívta, a száj eltűnt és orra hegye csaknem az állát érte. Ez olyan komikus volt, hogy a kislányka elkacagta magát. Végre az öregasszony megtörölte bicskáját a köténye csücskébe, összeszedte a cók-mókját és elindult a szomszédház felé. A kislány első dolga volt, ahogy bement a házba, hogy elmondja anyjának megfigyeléseit. — Idesanyám, oszt aki kódus, az kódusnak is születik? — No nem, te kis butácska, csak elszegényedett öregkorára, oszt nincs senkije mán, meg nincs más megélhetése. — Idesanyám, tudja a történetét? - kérdi a kis kíváncsi.- Dehogyis tudom. De ha újra eljön errefelé, kérdezd meg tűle temagad, hátha elmongya néked. — Idesanyám, oszt milyen lehetett, mikor kisbaba vótt? — Hát csak olyan ennivalóan édes, mint minden kisbaba. Az ő édesanyja is biztosan becézgette, mint én tégedet.- Oszt nékem is ráncos lesz a képem, meg kihull nékem is a fogam, ha öreg leszek? — Ez már így van mindenkivel az öregségben. De ráérsz te még ezen törni a fejedet, hiszen még csak hét éves vagy. B izony hosszú ideig kellett várakoznia Dobosék Zsuzsikájának, míg kíváncsiságát kielégíthette az öreg kéregető asszony felől. Októberre fordult már az idő. Közel volt a szüret, a sok betakarítási munka. A vénasszonyok nyara utolsó meleg sugarait küldte már a földre
