A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
-408Egy nap aztán újra felhangzott a kéregető asszony elnyújtott hangja a kapuban. Zsuzsika most már második osztályos volt. Éppen nagyban írta leckéjét az irkába. Anyja egy darab sült húst és kenyeret küldött ki vele. A kislány csalódva nézte, hogyan teszi az öregasszony az adományt a tarisznyába. így hát nem fog leülni enni és nem tud elbeszélgetni vele. De egy másodikos esze már élénkebben forog és megszületik a mentő gondolat: — Nénike, tessék leülni egy kicsit, biztosan már nagyon elfáradt - kínálja meg Zsuzsi a régi fatuskóval. — Hát ha hoznál egy csupor jó hideg vizet, — motyogta — leülnék, mert nagyon megszomjaztam. Rohant is Zsuska s közben azon törte a fejét, hogyan is kezdjen majd neki a kérdezésnek. Az anyóka nagy kortyokban nyelte a jó friss vizet, vékony nyaka csak úgy ugrált tőle. — Nénike, hány esztendős? — bátorodik neki Zsuzsika. — Ö, jányom, kolompár szedéskor leszek 78 esztendős, ami mán nem is olyan messze vagyon. — Oszt egész életiben kéregetőnéni vótt? — kérdi a kislány. — Isten menccsen, jányom! Csak vén koromra. Vagy öt esztendeje kéregetek, mióta eltemették az uramat. Szegénynek szegények vóttunk mink együtt is, de sose szorultunk a más kenyérire. Inkább mi adtunk még a kevésbül is. — Oszt gyerekük nem vótt? — kérdi a kis ’’újságírónő”. — Egyet adott a jóságos Isten, egy jánykát, mint te vagy, de jobb lett vón, ha nem adta vón... Zsuzsika erre nagyot nyelt — nem is tudta ezek után, hogy is kérdezze tovább, mert a kéregető asszony savó színű szeme megned- vesedett és sarkaiban összegyűlt a könny, s lecseppent ráncos, asszott kezefejére. — Keservesen neveltük fel szegénységünkben — sóhajtott egy nagyot az anyó. - Oszt szép jány vótt. Erős, szép jány vótt. Oszt egy iparosember vette el. Olyan felvágós ember. Restelte, hogy a feleségi- nek olyan szegény csalággya van. . . Azóta se láttam. Bekötözött a városba. Sose gyütt felénk se, még az apja temetésire se. Nem is tudtuk tudatni, mert nem tudtuk, hová kűggyük a levélt. Most se tudom, hun van. Él-e, hal-e, vagy mi! Oszt így hát mit csinájjon egy szegény öreg munkaképtelen, vagyontalan öregasszony? Hát a kéregetésre adtam magamat. Van vagy nyóc-tíz falum, ahol összekerül, ami egy i- lyen szegény öregasszonynak kell. De most már Zsuzsika szeme lett nedves és bizony elpityereg- te magát. De mire felnézett, az anyóka már a szomszédnál énekelt.