A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
-406egymást. Honnan is ismeihetné a krisztusi vonásokat? A páter bátorító tekintetéből mintha Krisztus bíztató szava csendült volna: ’’Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és megvagytok terhelve és én enyhülést adok nektek”. Meleg hála lepte meg Ágnes szívét. Milyen jó volt hozzá ez a pap! Ma látta először, mégis milyen készségesen foglalkozott vele. I- dó't is mennyit szánt arra, hogy tanítsa, bátorítsa, segítse! — Páter kérem, — eszméló'dött Ágnes — azt hiszem, ráakadtam arra a krisztusi vonásra, amely engem leginkább vonz: a szolgálatkész, segítő szeretet. — Igyekezzen követni a mintaképét, gyermekem. Megáldom jószándékát - és a páter megáldotta. # 4 gnes aztán visszament a templomba. Hálatelt szívvel gondolt vissza az atya sugárzó lelkiségére. Más az erényekről olvasni, és más találkozni valakivel, akiből elénk csillan a krisztusi tökéletesség vonzó szépsége. Mennyivel nagyobb ennek az ereje, mint az olvasmánynak. . . Ez a kisugárzás lélekbe nyúló, mint az isteni érintés, vigaszt hozó, mint, a gyógyító kéz és bátorító, hívogató, mint egy égi üzenet. ’’Mester, —szakadt fel Ágnes szívéből a forró ima — köszönöm, hogy megmutatkoztál. Tudom, csak visszfényed volt az a jóságos arc, az a lelket támogató erő, de mégis Tőled jött, azért felemelő. Most már nem vagyok egyedül és bátran indulhatok a cél felé, mert van, aki vezet. Köszönöm, hogy felém nyújtottad a kezed. Segíts, hogy minél jobban megismeijelek, minél hívebben kövesselek, mert Te vagy az Ut, az Igazság, az Élet.” (vége következik) Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: D oboséknál is úgy volt, mint sok más lőcsfalvi keresztény családnál, nem küldték el a kéregetőt üres kézzel. Rendesen az otthon lebzselő gyerekkel küldték ki a karéj kenyeret vagy lisztet vagy krumplit vagy zsírt vagy más falusi szokás szerint kijáró adományt. A Dobosék Zsuzsikája, aki csak egy éve a falu ’’csudája” lett nagyanyja , , ,, / / // utánzásával a tempegy keregeto eletebol lomban, sokat nőtt azóta. Egy év nagy idő a fejlődő gyerek-életben. Azóta Dobos nagymama is elköltözött a jobb világba. Hirtelen vitte el a tavasz. Zsuzsika már iskolás lett. Első osztályos. S nemrégen jött haza az iskolából. S mikor az öreg koldus asz- szony elkezdte kapujukban nyújtott éneklő hangján a kéregetést, anyja vele küldte a karéj kenyeret meg a fél sárgadinnyét. A kéregető
