A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

-398Prohászka időszerűségéről másutt írtam már*. Pár évvel ezelőtt a Vigília is igyekezett megtörni a hallgatást: néhány tanulmányban bemutatta Prohászka alakjának egy-két szempontját. De még mindig várat magára egy olyan monográfia, amely tudományos tárgyilagossággal feldolgozná e hatalmas (részben még kéziratban fekvő) életművet. E tárgyilagosság tűzpróbáját kiállná Prohászka. Ebben a megemlékezésben csak úgy példaképpen egy szempontot szeretnék megvilágítani: "Prohászka és a szociális kérdés".

_fc—*rohászka Ottokár már a múlt század végén, mihelyt hazatért Rómából, XIII. Leó pápa szociális tanainak forradalmi hirdetője volt a Magyar Sión ormán. Később mint fehérvári püspök elsőnek kezdte el a földreformot. 1916-ban a Gazdaszövetség közgyűlésén nyújtja be a földbirtok-politikával kapcsolatos tervezetét; a német Bodenreform mintájára akart mozgalmat indítani egy örökbér-rendszer bevezetésére. Az indítványt sokan lelkesedéssel fogadták, főleg a kisemberek, de a nagybirtokosok vállukat vonogatták. Prohászka püspök mit sem törődve a gyakorlati nehézségekkel, a maga birtokán (Ősiben ésTésen) megkezdte az örökbérletek megalakítását.

De e sikertelen kezdeményezésen túl figyelemreméltó az, hogyan értékelte ki Prohászka Marxot és miként vélekedett a szociális kérdésről. Meglepő, milyen jól ismeri a Tőke szerzőjét és a korabeli társadalmi elméleteket. Egyéni módon továbbfejleszti XIII. Leó pápa társadalmi eszméit. Radikális megoldásokat sürget: meg kell szüntetni a kapitalista termelés anarchikus módját, és olyan termelési móddal kell felváltani, amely a munka és a tőke új kapcsolatán, a munkásnak a nyereségben való részesedésén alapul. Ha megtörténik a termelés reformja, megszűnik a ploretariátus is, a szociáldemokrácia termőtalaja. Hiszen, ahogy maga írja: "a szociáldemokrácia ereje nem Marx Károly filozófiája és nem a történelmi materializmus frázisai, amelyeket Isten, Krisztus és az Egyház ellen formál... A szociáldemokrácia ereje a vagyon-, föld-, ház-, otthon-, remény nélküli proletariátus, az emberhez méltó lét anyaföldjéből kitaszított, gyökérvesztett tömeg-élet és tömeg-lélek.. ." (13,285)**

Prohászka megállapítja már a századfordulón, hogy a világ valamiféle szocializmus felé halad. Nem is a szocializmust, vagyis a szociális reformtörekvéseket bírálja, hanem azt a világnézetet, amely a szociáldemokrácia által hirdetett "szociális tanok" mögött húzódik meg: a materializmust és a teljes evilágiságot, ateizmust (11,3). Tud

* AHOGY LEHET, 147. szám (1965. júl-aug.) 3-21 lapok. - **az első szám a

Prohászka Összegyűjtött Munkái sorozat kötete, a második a lapszám.