A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

-361 tázia, néha a félelem és önvédelem az oka, de legtöbbször a tudat alatt szunnyadó hiúság a rugója.

A páter elmagyarázta, hogy mindenki csak akkora és olyan, amilyennek Isten látja. Isten pedig nem az emberek véleménye szerint, hanem a cselekedetei szerint fogja megítélni. Ha a bátor nyíltság útján akar haladni, emlékezzen minél gyakrabban az Ur Jézus szavára: ”A ti beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem”.

Ágnes leikéből ó'szintén tört fel a bűnbánat és saját szavaival fogalmazta: ’’úgy fáj a szívem, hogy majd meghasad”. Az ’’eró'sfogadás” sem volt elhadart formula, hanem imádságos, égő vágy, hogy meginduljon az előtte nyíló úton.

Amikor a páter feloldozásra emelte a kezét, az ”ego te absolvo” úgy hullt Ágnes leikébe, mint új erőt fakasztó, gyógyító csodaszer és boldogra simogatta a szívét.

Gyónás után letérdelt a templompadba és megköszönte Istennek, hogy ez az atya megértette az ő lelkét, ezt a ’’zavaros egyveleg”-et. Mérhetetlen hálát érzett Isten iránt, hogy ő, az aljas kis ember, a megigazulás útján megindulhat a mennyország felé. Az ember rendeltetését magyarázó mondat, mely mint megoldás csendült fel a páter első előadása alatt, most egyszerre új fényben tündökölt. Előbb csak szépnek, hívogatónak tűnt, most meggyőzővé és lehetségessé vált. Ö is szolgálhatja, szeretheti, dicsérheti Istent és így eljuthat az örök boldogságba.

Ágnes szívében egy kis dalos pacsirta fészkelt; az most hirtelen a magasba lendült és így köszöntötte a lelki hajnalhasadás új fényét: ”Ez a Tudás üzenete, hogy a szeretetből megyünk a Szeretetbe. Mert Isten gondolatában élünk a szeleteiben, de még nem vagyunk ott véglegesen, amíg nem simulunk akaratába. És ha akaratába simultunk, akkor már benne járunk a Szeretetben, mint aki utazik az útvonalon, melyen célba fut. És a megérkezés a halál után van, az üdvösségben, ami Isten gondolatában már előre megvolt. Ö elkészítette a síneket és tőlünk függ, hogy azon a vágányon megyünk-e. A Tudás üzenete, hogy a szeretetből megyünk a Szeretetbe. Én Benned felébredtem, Istenem, és el fogok indulni. Segíts, hogy célba jussak.”- folytatása következik Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

A lőcsfalvi pap sok-sok évi lelkipásztorkodása alatt lassan kiismerte már egész nyáját az anyaegyházban és a filiálisokban. Sokszor behunyta a szemét és maga _ f t

elé képzelte Lőcsfalva, Almás, gyökér-eresztes Padár, Gémesfa és többi filiáli- J

sa girbe-görbe utcáit, házait; melyikben ki lakik... így szinte egy ültő helyében meg tudta ejteni családlátogatásait. Ez többnyire akkor tör