A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

-35­kor megismertette velünk az isteni szeretet legnagyobb titkát is: hogy az Isten bennünk lakik. Bernanos falusi plébánosa öntudatosan vallja: Nem vagyok a bölcsek, a filozófusok Istenének a követe. Jézus Krisz­tus szolgája vagyok. A mai keresztény írók Krisztus személyében ismerik fel az Is­ten igazi természetét. Általa az örökkévaló Isten beleépült az emberi életbe. A testté lett Igén keresztül minden ember részesülhet az iste­ni erőben. Isten látszólagos csendjének, hallgatásának a magyarázata az, hogy Krisztus nyomdokait követve az egész emberiség meghívást kapott az Isten művének a megvalósítására. Az Isten, miután bizony­ságot tett önmagáról, kinyilatkoztatta magát, visszavonult. Ezentúl a hívőnek, az isten-gyermekének lesz a feladata, hogy tanúságot tegyen Istenről, az isteni jelenlétről a világban. Vagyis: isten-gyermekeinek hivatása nem tétlenség, hanem a cselekvés, a munka, hogy az Isten or­szága megvalósuljon a földön. Krisztus szabadulást, megváltást hozott az emberiségnek. De ez csakis a szabad emberi közreműködés által valósulhat meg. Tehát munkát jelent. - Uram, kovászként dobtál bennünket ebbe a sűrű tö­megbe — kiált fel Bernanos Donissan abbéja A Sátán árnyékában cí­mű regény végén. — Makacs kitartással újra meghódítjuk a világot, melyet a bűn elrabolt tőlünk, és visszaadjuk az Urnák ugyanabban a szépségben és szentségben, ahogyan a teremtés kezdetén kaptuk tőle. Utánam jön a másik, majd a harmadik. Ajkukon ugyanaz a szózat, és a keresztet átölelik. Ez az új korszak Krisztus atlétáinak lesz a korsza­ka. (folytatjuk) A ’’Harmadik Világ” egyházainak alkalmazkodási problémái Bennszülött liturgia? H püspökök 1974-es római szinodusának központi témája az evangelizáció volt s ennek keretében a harmadik világ, a missziósterületek püspökei erőtelje­sen képviselték azt az álláspontot, hogy az egyháznak tanításában és szertartásai­ban is az idegen kultúrákhoz kell hasonulnia, mintegy gyökeret eresztenie belé­jük, ha azt akarja, hogy felfigyeljenek rá, hogy meghallgassák, hogy csatlakozza­nak hozzá a nyugatitól eltérő kultúrák gyermekei. Ez az alkalmazkodás többet kíván, mint pusztán a népnyelv használatát a liturgiában. - A szinodust követő években azonban kitűnt, hogy ennek az alkalmazkodásnak veszélyei is vannak és több jel arra mutat, hogy Róma fékezni szeretné a harmadik világ egyházainak bennszülöttesítő törekvéseit. Előbb az indiai egyház új liturgia-beli kísérletezése­

Next

/
Oldalképek
Tartalom