A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
-328és olyan reklámot csinált Neked, mint bármely más fogyasztási cikknek... És akkor rájöttem, hogy nem Te rontottad meg az életet, hanem mi vágunk ököllel a Jó, az Igaz, a Szép arcába, mert egyre ostobábbak és vakabbak leszünk... De azt is megtudtam akkor Tőled, hogy mégis van fantázia ebben az örökké romlásra-kész konzervben, amit mai életnek hívunk, mert Te vállalkoztál rá! Frankfurt, 1976. szept. 2-6. Egy asszony vallomása Műtét után E gy bárban ültünk éppen, mikor megmondtam a férjemnek, hogy teherben vagyok. Nem olyan esemény, amelyet szívesen idézek vissza emlékezetembe. Három gyermekem születése előtt az ilyen vallomást mindig kitörő öröm és egy pohár pezsgő követte. Most döbbent csend ült közénk és scotch-ot ittunk. Az u- ram fejcsóválva kevergette a poharában a jégkockákat. Ó, hogy kerestük az ésszerű okokat azon az éjszakán! A férjem arról beszélt, hogy épp most akar foglalkozást változtatni, hogy elűzze azt a fásultságot, amit tizennégy év munkája hoz magával ugyanannál a cégnél. Ezt a tervét keresztülhúzná egy új gyermek érkezése. Számomra sem jó időben jelentkezett a magzat. Épp most vállaltam én is megint munkát s egy új kisbaba csak visszakényszerítene a pelenkák közé — épp most, amikor legkisebb gyermekem végre iskoláskorba lépett. Arra a megállapításra jutottunk, hogy itt az ideje, hogy magunkra is gondoljunk. Most nincs hely az életünkben egy újabb kisbaba számára. A szociális szervek szép nevű kirendeltségén (Az Egészséges Szekszuális Élet Központja) tapintattal és megértéssel fogadtak. Igen, még a hét szombatján alávethetem magam a műtétnek. Reggel jelentkezem, délután már ki is engednek. Csak hozzak magammal mintát vizeletvizsgálathoz, 125 dollárt postai pénzesutalványon vagy készpénzben és egy ismerőst, aki hazakísér. Az ismerős a férjem lett — félszegen érezte magát a váróteremben, mint a férfiak szokták olyan helyen, amely kizáróan nők számára szolgál. Reggel kilenc volt, több férfi is volt már itt együtt. Gondterhelt arccal, mintha éreznék, nincs itt semmi keresnivalójuk, vagy legalábbis szeretnék, ha soha nem kerültek volna ide. Csend volt, senki sem beszélt. Amikor pár órával később elbocsátot
