A Szív, 1977 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

-26— No, no, lelkem, Krisztus Urunk is azt mondta, hogy a tiszta búzában is feltetszik a konkoly... Majd gondolkozom rajta, mit tegyünk ezekután a legénységgel... Úgy látszik, tényleg felvilágosításra szorulnak ebben a tekintetben. A Manci lányát meg csak vigasztalja meg, hogy kikecmeregjen ebből a dilemmából.

7\zóta jó kis idő eltelt. Sem lánykérés, sem eljegyzés a Pásztor-por- XX tán nem lett. De most meg a lőcsfalvi pap került bele a dilemmába. Közben ugyanis az történt, hogy az illető legény, aki nem volt más, mint Danes Feri, tényleg beleúnt Manciba és egy másik leányzó hálójába keveredett, de úgyannyira, hogy már ki sem kecmereghet belőle. Nála minden erőlködés nélkül megtalálta azt, amit Mancinál hiába keresett. De úgy látszik, a leányzó is nagyon elhajintóttá a sulykot, mert bizonyos idő múltán szülei ott voltak Dancséknál, hogy jó lesz készülni a mennyegzőre. — Mert a legény bár se nem kérte meg lánya kezét, se el nem jegyezte, de az esküvőnek minél hamarább, érthető okokból, mindenképpen meg kell lennie... Punktum — mondta a lány apja.

A Feri legény tiltakozott, hogy ő a lányt annyira nem szereti, még most is a Pásztor Mancit szereti... és ő bizony ezt a lányt el nem veszi... így folyt a vita erre is, arra is, végül is az érdekelt felek úgy határoztak, hogy az egész problémát a papjuk ölébe dobják. így került bele a lőcsfalvi plébános is a dilemmába.

Mert ő a legényt nem kényszerítheti, se senki más sem, mert a kényszer-házasság nem érvényes házasság. Ha meg valamiképp nem kényszeríti a legényt, újra csak bajba kerül, mert azt a látszatot kelti, hogy helyesli, amit a fiú cselekedett. S ahogy teltek-múltak a gond- terhes napok, a végső megoldást mégis csak a ’’tiszta búza” hozta meg. A legényegyletből Feri jóbarátai addig rágták a fülét:

— Nézd, Feri, vedd el a lányt — mondta az egyik. — A Pásztor Mancit ezekután már úgysem veheted el soha.

— No és ki lánya a faluban menne hozzád?... hacsak idegenbe nem mégy — szólt a másik.

— A hír oda is elmegy.

— Én a lányt ismerem — szól valaki. — Nem olyan, mint te gondolod. A húgom jó barátnője. Tőle tudom, hogy mán rég szeret téged, de mivel a Manciért annyira odavóttál, hát azér csinálta, ahogy csinálta... hogy így megfogjon...

Feri csak irul-pirult. Se éjjele, se nappala... Azt tudta, hogy szereti a lányt, ha nem is annyira, mint a Mancit... Aztán a becsület is elkezdett benne ágaskodni... Sok belső tusakodás után minden kény-